2021. január 15., péntek

DÉLELŐTT | 
Orvos a betegnek

Igehely: Mk 2:13-17; Kulcsige: Mk 2:17 „Amikor Jézus ezt meghallotta, így szólt hozzájuk: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.”

Lévi szerette a pénzt. Hivatalában azon fáradozott – akár törvénytelenül is –, hogy minél több pénze legyen. Ezért őt és vámszedő társait senki nem szerette. De Jézus meglátta őt, és így szólt hozzá: „Kövess engem!” Jó állása, gazdagsága, családja, de még barátai sem tarthatták őt vissza attól, hogy Jézus hívásának engedelmeskedjen. Mielőtt azonban mindent otthagyott volna, házában nagy vendégséget készített. Jézus és tanítványai mellett sokan részt vettek még, köztük bűnösök és vámszedők is, akik szívesen hallgatták Jézust. A farizeusok és írástudók azonban a tanítványok szemére vetették, hogy Mesterük együtt eszik bűnösökkel és vámszedőkkel. A tanítványok helyett a Mester válaszolt: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek: nem azért jöttem hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.” Lukács hozzáteszi: „megtérésre” (Lk 5:32).

Mátét valóban meggyógyította az áldott Orvos a bűn betegségéből. Hű követője lett Mesterének. Ő nem tett úgy, mint Péter és János, akik amikor csalódtak, visszatértek hálóikhoz. Ő soha nem tért vissza a vámszedő asztalhoz.

Mi hű követői vagyunk Mesterünknek?

Gergely Pál

DÉLUTÁN | 

Az Úréi vagyunk

Igehely: 1Kor 6:18–20; Kulcsige: 1Kor 6:19 „Vagy nem tudjátok, hogy testetek a bennetek levő Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok, és ezért nem a magatokéi vagytok?”

Pál apostol idejében Korinthus a világ legerkölcstelenebb városa volt. Ezrek látogatták az ott található Aphrodité, szerelemistennő templomát, és szexuális kapcsolatot létesítettek az abban szolgáló papnőkkel. Ezt a korinthusiak nem tekintették bűnnek. Jelszavuk ez volt: „úgy élj, mint Korinthusban!” Ilyen embereknek hozta Isten szolgája a tiszta evangéliumot. Az olvasott igékben az apostol azt hangsúlyozta, hogy a korinthusiak nem a magukéi. Ez a kijelentés időszerű ma is. Milyen alapon élték erkölcstelen életüket a korinthusiak? Az 1Kor 6:12/a-ban található jelszó – „mindent szabad nekem” – alapján. A Krisztus által hozott szabadságban nincs benne, hogy a megszabadított ismét megkötözze magát a bűnnel.

A másik hivatkozásuk az 1Kor 6:13/a-ban van: „Az eledel a gyomorért van, a gyomor meg az eledelért.” A szexualitást ők úgy tekintették, mint egy kielégítésre váró testi vágyat, és nem úgy, mint Isten ajándékát, amely a házasságon belül öröm és áldás, de azon kívül romboló tényező.

Isten képére és hasonlatosságára teremtettünk, megváltatásunk által beépülhettünk Krisztus testébe, a gyülekezetbe. Így testünk a Szentlélek tiszta és szent temploma, ezért nem vagyunk a magunkéi.

Gergely Pál

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:6–8 „János teveszőr ruhába volt öltözve, derekán bőrövet viselt, sáskát evett és vadmézet. Ezt hirdette: «Utánam jön az, aki erősebb nálam, és én arra sem vagyok méltó, hogy lehajolva saruja szíját megoldjam. Én vízzel kereszteltelek meg titeket, ő pedig Szentlélekkel fog megkeresztelni.»”

Malakiás próféta szolgálata után négyszáz évig hosszú csend következett. Nem volt kijelentés. Az emberekben felfokozott várakozás volt a Messiás után. Óriási terheket viseltek lelkileg és fizikailag is a megszálló római légiók miatt. Sajnos, a vallási vezetők sem enyhítettek ezeken. Az emberekre elhordozhatatlan rituális terheket róttak, amelyekért ők az ujjukat sem mozdították (Mt 23:4). Ekkor jött János, aki egyszerű ember, mégis Istentől kiválasztott eszköz volt arra, hogy nyilvánosan hirdesse a Szabadító eljövetelét.