2021. január 15., péntek

DÉLELŐTT | 
Orvos a betegnek

Igehely: Mk 2:13-17; Kulcsige: Mk 2:17 „Amikor Jézus ezt meghallotta, így szólt hozzájuk: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.”

Lévi szerette a pénzt. Hivatalában azon fáradozott – akár törvénytelenül is –, hogy minél több pénze legyen. Ezért őt és vámszedő társait senki nem szerette. De Jézus meglátta őt, és így szólt hozzá: „Kövess engem!” Jó állása, gazdagsága, családja, de még barátai sem tarthatták őt vissza attól, hogy Jézus hívásának engedelmeskedjen. Mielőtt azonban mindent otthagyott volna, házában nagy vendégséget készített. Jézus és tanítványai mellett sokan részt vettek még, köztük bűnösök és vámszedők is, akik szívesen hallgatták Jézust. A farizeusok és írástudók azonban a tanítványok szemére vetették, hogy Mesterük együtt eszik bűnösökkel és vámszedőkkel. A tanítványok helyett a Mester válaszolt: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek: nem azért jöttem hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.” Lukács hozzáteszi: „megtérésre” (Lk 5:32).

Mátét valóban meggyógyította az áldott Orvos a bűn betegségéből. Hű követője lett Mesterének. Ő nem tett úgy, mint Péter és János, akik amikor csalódtak, visszatértek hálóikhoz. Ő soha nem tért vissza a vámszedő asztalhoz.

Mi hű követői vagyunk Mesterünknek?

Gergely Pál

DÉLUTÁN | 

Az Úréi vagyunk

Igehely: 1Kor 6:18–20; Kulcsige: 1Kor 6:19 „Vagy nem tudjátok, hogy testetek a bennetek levő Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok, és ezért nem a magatokéi vagytok?”

Pál apostol idejében Korinthus a világ legerkölcstelenebb városa volt. Ezrek látogatták az ott található Aphrodité, szerelemistennő templomát, és szexuális kapcsolatot létesítettek az abban szolgáló papnőkkel. Ezt a korinthusiak nem tekintették bűnnek. Jelszavuk ez volt: „úgy élj, mint Korinthusban!” Ilyen embereknek hozta Isten szolgája a tiszta evangéliumot. Az olvasott igékben az apostol azt hangsúlyozta, hogy a korinthusiak nem a magukéi. Ez a kijelentés időszerű ma is. Milyen alapon élték erkölcstelen életüket a korinthusiak? Az 1Kor 6:12/a-ban található jelszó – „mindent szabad nekem” – alapján. A Krisztus által hozott szabadságban nincs benne, hogy a megszabadított ismét megkötözze magát a bűnnel.

A másik hivatkozásuk az 1Kor 6:13/a-ban van: „Az eledel a gyomorért van, a gyomor meg az eledelért.” A szexualitást ők úgy tekintették, mint egy kielégítésre váró testi vágyat, és nem úgy, mint Isten ajándékát, amely a házasságon belül öröm és áldás, de azon kívül romboló tényező.

Isten képére és hasonlatosságára teremtettünk, megváltatásunk által beépülhettünk Krisztus testébe, a gyülekezetbe. Így testünk a Szentlélek tiszta és szent temploma, ezért nem vagyunk a magunkéi.

Gergely Pál

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.