Igehely: 2Kor 5:1-10; Kulcsige: 2Kor 5:10 „Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat.”
A második korinthusi levélben Pál a hangsúlyt áthelyezi a halandó élet korlátoltságáról az Istennel való örök élet gyönyörűségére.
Igehely: 1Kor 15:50-58; Kulcsige: 1Kor 15:53 „Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba.”
A korinthusi gyülekezet különféle téveszmék igézete alatt állt. Egyike ezeknek az volt, hogy Isten országa már a földön is megvalósítható, ha tudjuk az örök élet titkát.
Igehely: 1Kor 15:20-28; Kulcsige: 1Kor 15:25 „Mert addig kell uralkodnia, míg lába alá nem veti valamennyi ellenségét.”
A korinthusiakhoz írt levél egyik fő témája Krisztus feltámadása, amit a korinthusi gyülekezetből némelyek nem tartottak fontosnak. A 15. rész Pál feltámadással kapcsolatos érvelésének a csúcspontja. Érvelését az első kéve (zsenge) ünnepének gazdag jelentésvilágára építi (3Móz 23).
Igehely: Róm 8:22-27; Kulcsige: Róm 8:26 „Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.”
A Biblia számos helyen mutatja be a Szentlelket, mint pártfogót és tanácsadót, aki úgy körülöttünk, mint bennünk azon munkálkodik, hogy életünket a keresztyén élet teljességére vezesse.
Igehely: ApCsel 4:5-14; Kulcsige: ApCsel 4:12 „És nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.”
Az előírt igeszakasz előzménye az, hogy Péter meggyógyítja a templomkapuban kéregető sánta embert a jól ismert szavakkal: „Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj, fel és járj!” Ez a történet világossá teszi a Szentlélek gyógyító erejét, am
Igehely: ApCsel 2:1-21; Kulcsige: ApCsel 2:17 „Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak.”
Olvasva az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát (EJENy), rádöbbenhetünk arra, hogy a számunkra természetes egyéni szabadságaink mennyire nem voltak természetesek az első pünkösd idejében. Az első században az egyéni szabadsághoz való jog nemhez, korhoz, fajhoz és társadalmi státuszhoz kötődött.
Igehely: Jn 5:31–47; Kulcsige: Jn 5:39 „Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is.”
Sokféle okból olvashatjuk a Bibliát, sokféle szándékkal. Vannak, akik hagyományokhoz ragaszkodnak, és ezek betartásával visszaigazolva érzik életüket. Bárki, aki nem így él, elítélni való bűnös ember. Valahol az írástudó farizeusok is ilyenek voltak.
Lehet az elvárások miatt is Bibliát olvasni, nehogy a gyülekezetben vagy a hívő családomban kritikák célpontja legyek. Sok ,,muszájból” való bemerítésről is hallhattunk, aminek valódiságát az évek próbái rostálják majd meg.