Igehely: Jn 13:21-30; Kulcsige: Jn 13:26 „Jézus így felelt: Az, akinek én mártom be a falatot és odaadom. Bemártotta tehát a falatot, és odaadta Júdás Iskáriótesnek, Simon fiának.”
Eddig Urunk csak célzott elárulására, most megnevezi árulóját. Bár János korábban többször is rámutatott Jézus isteni hatalmára, most emberi mivoltában is láttatja Őt velünk, amikor azt írja, hogy Jézus megrendült lelkében (21a). A Mester bejelentése zavarba hozta tanítványait.
Igehely: Jn 13:12-20; Kulcsige: Jn 13:15 „Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.”
A Mester megmosta tanítványai lábát, aztán megkérdezte tőlük: „Értitek, hogy mit tettem veletek?” Arra gondolhatott, hogy miként Péter korábban, a többiek is félreérthették tettét. Őt nem minősítette le mostani cselekedete.
Igehely: Jn 13:1-11; Kulcsige: Jn 13:5 „Azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni és törölni a magára kötött kendővel.”
János itt Szolgakirályként mutatja be Megváltónkat. Amit Ő tudott, befolyásolta azt, amit tett, és azt is, ahogyan tette azt. Jól tudta az Úr, hogy eljött az óra, amikor át kell mennie e világból az Atyához; hogy mindent kezébe adott az Atya; hogy honnan jött, és hová megy.
Igehely: Jn 12:44-50; Kulcsige: Jn 12:47 „Ha valaki hallja az én beszédeimet, de nem tartja meg azokat, én nem ítélem el azt; mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem.”
Jézus felemelte a hangját, tehát kiáltott, ami jelzi, hogy fontos dolgot akar közölni hallgatóival. Minden jelenlevő hallhatta kijelentését: hogy aki benne hisz, az hisz Istenben is, mert Ő az Isten küldöttje. A Megváltó ismertette jövetele célját is. Ő a világ világossága.
Igehely: Jn 12:37-43; Kulcsige: Jn 12:37 „Noha ennyi jelt tett előttük, mégsem hittek benne.”
Igénk kulcsszava a hit. Nyilván szó van a hit ellentétéről is, a hitetlenségről. János apostol a sok jel által nemcsak a Lázár feltámasztására utal, hanem az Úr összes jeleire és csodáira, amelyekben Isten hatalmas karjának ereje nyilvánult meg. Az Úr Jézus nyilvános munkásságának vége van már.
Igehely: Jn 12:1-11; Kulcsige: Jn 12:1 „Jézus tehát hat nappal a páska ünnepe előtt elment Betániába, ahol Lázár élt, akit feltámasztott a halottak közül.”
A zsidó húsvét közeledtével szokás szerint sok vidéki zsidó felment Jeruzsálembe, hogy megtisztuljon. Megváltó Urunk, mielőtt utolsó útjára indult volna, hat nappal húsvét előtt, Betániába ment.
Igehely: Róm 7:14–25; Kulcsige: Róm 7:25 „Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által! Tehát én magam értelmemmel ugyan Isten törvényének szolgálok, testemmel azonban a bűn törvényének.”
A lelki életünkben tudjuk és elismerjük, mint Pál is, hogy a törvény jó. Belenézünk, és látjuk, hogy milyen jónak kellene nekünk is lennünk. De meglátjuk, hogy milyen rosszak vagyunk. Mármint, hogy bennünk lakik a bűn, ami teszi a rosszat, amit én magam nem is akarok tenni, hiszen gyűlölöm, de mégis teszem, bár nem akarom. A bűn törvénye ez. Nem csupán Pál „találtaték” (10.v.) úgy, hanem ő maga „megtalálta” azt a törvényt, hogy csak a rosszra van lehetősége (21.v.) – a bűn megvan benne – (Károli), szó szerint: mellé fekszik, kéznél van.