Igehely: Lk 2:25–35; Kulcsige: Lk 2:26 „Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát.”
Simeon igaz, istenfélő ember volt. Ez azt jelentette, hogy olyan bensőséges kapcsolata volt Istennel, hogy kapott tőle indításokat, és a Szent Lélek volt rajta. Ezt azért is hangsúlyozza a Biblia, mert abban az időben nem volt sok ilyen ember. A Szentlélek még nem volt kitöltetve, de mivel Simeon az Úrral élt, Isten beavatta terveibe a Lélek által. Érdekelte népe helyzete és jövője, és várta, hogy Isten cselekedjen valamit Izráel életében, ami vigasztalást jelent majd a népnek.
Ha nekünk is bensőséges kapcsolatunk van Istennel, akkor mi is részesei vagyunk annak az áldásnak, hogy látjuk miként dolgozik Ő. A kéréseinket is neki mondjuk el, és örvendve tapasztaljuk, hogy meghallgatja azokat. A problémainkat Isten ma is egy személy által oldja meg: Jézus Krisztus által. Aki vele kerül közösségbe az átéli a vigasztalást, hogy nincs egyedül, vannak testvérei, megtisztul a bűntől, és elkezdi a Jézusnak szolgáló életet. Szereti a testvéreit, és áldást tud mondani rájuk. Isten indításának engedelmeskedve elmegy az Úr házába, ahol imádkoznak és igét hirdetnek. Legyünk buzgók az imádatban, az istentiszteletek látogatásában, és Isten nagy áldásokat fog elkészíteni.
Budai Lajos Dániel
Elmúlt a haragja
Igehely: Ézs 12:1–6; Kulcsige: Ézs 12:1 „Azon a napon ezt fogod mondani: Hálát adok neked, Uram, mert bár haragudtál rám, elmúlt a haragod, és megvigasztaltál.”
A legnagyobb hálaokról olvastunk. Ha valakiről elfordult Isten haragja, és vigasztalást kapott, ez örök hálára kötelezi őt. Amikor Izráel életében bekövetkezett a fogság, Isten haragját látták mögötte. Bálványokhoz fordultak, és ez ítéletet hozott rájuk. Isten megengedte a fogságot, de eljött a felocsúdás, az Isten felé fordulás napja. Isten kiszabadította őket, és éneket adott a szívükbe és szájukba.
Mi se tudtunk megküzdeni a bűnrabságunkkal. Hiába próbáltunk megszabadulni önerőből, elemi erővel tört újra ránk, és tartott fogva bennünket. De egy nap megértettük, hogy van Szabadító, akihez fordulhatunk. Nagy harc volt bennünk, mert az ellenség akkor is azt súgta a fülünkbe, hogy nem fog sikerülni, csak ott leszünk végül, ahol voltunk. De a Lélek meggyőzött, mi pedig megszabadultunk. „Íme, az Isten az én szabadítóm!” – ez azt jelenti: oda nézzetek, Isten az én szabadítóm! Mindannyian rá nézhetünk, de mégis személyesen tapasztaljuk meg szabadítását.
Sokszor halljuk: bárcsak újra kezdhetnék mindent! Barátom, van erre lehetőséged, mert Jézus Krisztus által kapunk bűnbocsánatot, és Ő fordítja el Isten jogos haragját rólunk. Énekeljünk ezért hálaéneket.
Budai Lajos Dániel
