Igehely: Dán 7:15-28; Kulcsige: Dán 7:17 „Ez a négy hatalmas vadállat négy királyságot jelent, amelyek létrejönnek a földön.”
De jó, hogy Dániel megdöbbenését és rémületét nem közömbös érdektelenség követte! Még látomás közben további felvilágosítást kért, hogy több információhoz jusson a negyedik vadállatról.
Igehely: Dán 7:1-14; Kulcsige: Dán 7:9 „Azután ezt láttam: Trónokat állítottak föl, és helyet foglalt egy öregkorú. Ruhája fehér volt, mint a hó, fején a haj, mint a tiszta gyapjú. Trónja olyan volt, mint a lángoló tűz, s annak kerekei, mint az égő tűz.”
Bár az évszázadok alatt szerteágazódott a dánieli látomás értelmezése, a konzervatív Bibliamagyarázók abban legalább megegyeznek, hogy a négy vadállat négy birodalmat (Babilon, Méd-Perzsa, Görög, Római) jelképez, melyek kisebb-nagyobb mértékben befolyással voltak és vannak Isten népének történelm
Igehely: Dán 6:16-29; Kulcsige: Dán 6:23 „Az én Istenem elküldte angyalát, és az bezárta az oroszlánok száját, úgyhogy nem bántottak engem. Mert ő ártatlannak talált engem, és téged sem bántottalak meg, ó, király, semmivel.”
Dánielt bevádolják irigy társai a király előtt. A királyt kötötte a médek és perzsák törvényének a megváltoztathatatlansága, ezért Dánielt a kiéheztetett oroszlánok közé kellett vettetnie.
Igehely: Dán 6:2-15; Kulcsige: Dán 6:6 „Akkor azt mondták ezek az emberek: Nem találunk semmiféle ürügyet, hogy bevádolhassuk ezt a Dánielt, hacsak Istenének a törvényével kapcsolatban nem találunk ellene valamit.”
Isten csodálatos gondoskodása, hogy kezünkben lehet az általa ihletett teljes Írás (2Tim 3:16-17). De rosszul is lehet használni Isten igéjét. Tipikus példa, amikor az alkohol használatára mentséget találnak a Timóteusnak szánt tanács alapján (1Tim 5:23).
Igehely: Dán 5:13-6:1; Kulcsige: Dán 5:22 „De te, Bélsaccar, aki a fia vagy, nem aláztad meg magadat, bár mindezt tudtad.”
Bélsaccar tudja, hogy kicsoda Dániel! Mégis először a varázslókat, jövendőmondókat hívatta magához. Tudta, hogy Dániel meg tudja fejteni az írást és annak jelentését! De akkor miért nem hívatta őt először?
Igehely: Dán 5:1-12; Kulcsige: Dán 5:5 „Egyszerre csak egy emberi kéz ujjai tűntek fel, és írni kezdtek a királyi palota festett falára, a lámpatartóval szemben; a király pedig nézte a kezet, ahogyan írt.”
Nebukadneccar halála után Bélsaccar lett a király, aki nem tisztelte Istent. Nagy lakomát rendezett. Előhozatta a jeruzsálemi templomból elrabolt, Istennek szentelt edényeket, hogy abból bort igyanak, és imádták a babiloni isteneket.
Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”
Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.