Igehely: Mt 20:20-28; Kulcsige: Mt 20:20 „Akkor odament hozzá Zebedeus fiainak anyja a fiaival együtt, leborult előtte, és kérni akart tőle valamit.”
Bibliai szempontból nézve az anyaság nem egy foglalkozás, hanem hivatás. Amikor egy leány szabad akaratból meghozott döntése alapján férjhez megy és feleség lesz, elvállalja mind a feleség, mind pedig az abból adódó anyai hivatást. Azonban Isten dönti el, hogy adja-e a gyermekáldást, mint ajándékot vagy sem. Jakab és János édesanyja az Úr Jézushoz megy, hogy kérjen tőle fiai számára valamit. A legjobb, amit egy édesanya tehet, ha minden dologgal, ami számára fontos, és a gyermekeit is érinti, az Úr Jézushoz megy. Azonban ebből az esetből meg kell tanulnunk valamit. Az anya által fontosnak látott dolgoknak, meg kell egyezniük az Úr Jézus látásával. Bármennyire akarunk is valamit, nem tehetjük meg azt, hogy a szerintünk fontosnak tartott dolgokat Vele jóváhagyassuk. Ebben az esetben már maga a kérés is helytelen volt. Amellett, hogy nem egyezett az Úr Jézus látásával, kizárta döntési jogát is. Egy szerető édesanyának, aki a legjobbat akarja gyermekeinek, el kell ismernie, hogy nem rendelkezik tökéletes ismerettel, de van Valaki, akinek az ismerete teljes. Még egy olyan anya is, aki hivatásának tekinti az anyaságot, tévedik, mert csak egyedül Isten nem téved. Ezt jó nem elfeledni. Ezért nem kérhet olyat, amivel Isten nem tud egyetérteni, de olyasmit sem, amivel másokat fölbosszanthat, mint ahogy ebben az esetben történt. A történet az Úr Jézus által adott tanítással fejeződik be, ami tisztázza az Ő küldetését. A másokért való élet célja felül kell múlja a saját céljainkat. Az anyai hivatás, ami Istentől van, és a családra összpontosít, összehangolt kell legyen az Ő akaratával. Tanulják meg tőle az édesanyák, és mi is, hogy az igazi szolgálat lényege ez: mások fontosabbak, mint én. Kéréseimet oda teszem-e mindig az Ő akarata alá; elfogadom, hogy Ő jobban ismer mindent, mint én?
Imatémánk legyen most ez: „taníts és segíts szolgálni, mint Te, Úr Jézus”! Keressük annak lehetőségét, hogy mások felé szolgáljunk. Először gyermekeink és családtagjaink felé. Tegyük őket Isten után az első helyre.
Tóth Zoltán
Adjunk hálát az övéikről gondoskodó családanyákért! – Péld 31:10.25-29
Ismerd el Isten segítségét! – 5Móz 8:1-20 (Aranymondás: 5Móz 8:17)
Anya és gyermeke Isten kezében
Igehely: 2Kir 4:8-37
Ebben a történetben egy jómódú asszonyról olvastunk, aki nem volt fösvény, mert gondja volt az Isten emberére: ételt, szállást adott neki szeretettel, férjével egyetértésben. Kevés ma már az ilyen fajta szolgálat. Sokaknak eszükbe sem jut már a vendégfogadás. Elizeus sem ment el házuk mellett közömbösen, valahányszor arra járt, betért oda kenyeret enni (Károli ford.). A kenyér abban az időben drága kincs volt, nem dobálóztak vele. Te szereted-e a kenyeret, vagy a mai fölfogással haladsz, és leszoktál már róla? Sokan jutottak már ide, és nem vágyják az életet adó Igét sem, ami Isten szájából származik. Elizeus szerette volna valahogy viszonozni ennek az asszonynak a vendégszeretetét. Érdeklődött ügyei felől, majd felajánlotta segítségét legfelsőbb szintekig. Az asszony szavaiból azonban megelégedés sugárzik: békességben élek, mi kell ennél több? (13) Milyen szép jellemvonás ez, pedig egyre ritkább, sajnos. Géházi emlékezteti a prófétát a házaspár szükségére: nincs részük gyermekáldásban. Isten kijelentése alapján, Elizeus most meghirdeti neki a gyermekszületés boldog hírét. A feleségi hivatás mellé, anyasági rangra fog fölemeltetni az Isten akarata alapján. Itt azonban nincs vége a történetnek. Az Istentől jövő dolgokat irigyli ősi ellenségünk, a Sátán, mert a gyermek megbetegszik, sőt meg is hal. De az édesanya tudja, mit kell most tennie és hova kell mennie. Nem blokkol le, nem tépi a haját, hanem józan döntést hoz. Milyen értékes magatartás ez ma is. A halott testet Elizeus ágyára fekteti, és már vágtat is Isten embere után. Elizeus csak szolgáját akarja küldeni, hogy tegye a botját az élettelen test arcára, de az anya hallani sem akar erről: „...nem hagylak itt!” Ez egy újabb lelket mozgató jellemvonás, hisz előtörnek a természetes anyai ösztönök: fia életéért küzd. Drága édesanyák, harcoljatok imádságban gyermekeitek szellemi életéért is! Ne adjátok fel semmiért!
Hová fordulunk, amikor támadás ér, amikor ránk törnek a bajok? Kihez futunk, mit teszünk ilyenkor? Legyen ez tanulságként előttünk, kövessük példáját ennek az anyának, és imádkozzunk ilyen hitért.
Tóth Zoltán
