Igehely: Dán 5:1-12; Kulcsige: Dán 5:5 „Egyszerre csak egy emberi kéz ujjai tűntek fel, és írni kezdtek a királyi palota festett falára, a lámpatartóval szemben; a király pedig nézte a kezet, ahogyan írt.”
Nebukadneccar halála után Bélsaccar lett a király, aki nem tisztelte Istent. Nagy lakomát rendezett. Előhozatta a jeruzsálemi templomból elrabolt, Istennek szentelt edényeket, hogy abból bort igyanak, és imádták a babiloni isteneket.
Igehely: Dán 4:25-34; Kulcsige: Dán 4:32 „A föld minden lakóját semminek tekinti, tetszése szerint bánik az ég seregével és a föld lakóival. Senki sem foghatja le a kezét, és senki sem mondhatja neki: Mit csinálsz?”
Nebukadneccar Istent semmibe vevő ember, mindent magának tulajdonít. Csakúgy, mint a ma embere. De ha valami nem sikerül, akkor Istent hibáztatja. Talán a hívő emberek is?
Igehely: Dán 4:16-24; Kulcsige: Dán 4:21 „Annak ez a magyarázata, ó, király: Utolér téged a Felséges ítélete, uram, királyom!”
Amit az ember nem érthet önmagától, azt a Szentlélek kijelenti. Ezt tette az Úr Dániellel is. Ma az emberek kigúnyolják, mellőzik a Bibliát, mert nem hisznek. Van, aki azt gondolja, hogy ő rendben van Istennel, de életében nem történt meg sohasem az újjászületés (Jn 3:3).
Igehely: Dán 3:31-4:15; Kulcsige: Dán 4:6 „Baltazár, te nagy mágus! Tudom, hogy szent, isteni lélek van benned, és nincs olyan titok, amit ne tudnál megfejteni. Magyarázd meg azt a látomást, amelyet álmomban láttam!”
Isten jelek és csodák által bizonyítja tetteit. Jézus is sokszor tett jeleket és csodákat, hogy meggyőzze a hitetleneket és bátorítsa tanítványait. Ezek Isten dicsőségét szolgálták.
Igehely: Dán 3:16-30; Kulcsige: Dán 3:25 „Ő azonban így szólt: Én mégis négy férfit látok szabadon járni a tűzben, és nincs rajtuk semmi sérülés. A negyedik pedig olyannak látszik, mint valami isten.”
Nabukadneccar figyelmezteti a három zsidó fiatalt, hogy senki sem tudja megvédeni őket a király haragjától. Hananjá, Mísáél és Azarjá nem értenek vele egyet: Isten bármire képes, még a tüzes kemencébe kerüléstől is meg tudja őket menteni.
Igehely: Dán 3:1-15; Kulcsige: Dán 3:12 „Vannak itt zsidó férfiak, Sadrak, Mésak és Abéd-Negó, akiket Babilon városának az élére állítottál; ezek a férfiak semmibe sem vesznek téged, ó, király, nem tisztelik isteneidet, és nem hódolnak az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál.”
Az előző részben is egy szoborról olvastunk. Annak a szobornak csúfos vége lett, elpusztította egy kő. Az az alkotás csak egy álomban szerepelt, Nabukadneccar viszont egy valósat készíttetett. Ezúttal már nem csak a fej volt aranyból, hanem a szobor minden része.
Igehely: JSir 3:52–58; Kulcsige: JSir 3:57 „Közeledtél, mikor kiáltottam hozzád, így szóltál: Ne félj!”
Jeremiás a panaszénekében bejárja a hívő ember lelkének mélységeit és magasságait. Mi is ismerjük ezt az utat: olykor magunkon érezzük az Isten sújtó kezét, majd bizakodni kezdünk, amikor megérezzük az ő szeretetét és hűségét. Meglátjuk az önvizsgálat fontosságát, a bűnbánat, megtérés szükségét, az ellenség támadásai kereszttüzében az Úr védő szárnyai alá menekülünk. A próféta őszinte szívvel hívja segítségül a Mindenhatót: az Úr ügye miatt éri a támadás, kiönti a szívét Istene előtt.