Igehely: 2Kor 4:7-12; Kulcsige: 2Kor 4:7 „Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak.”
Az olvasott igében egy kincsről beszél az apostol, mégpedig arról a nagy kincsről, hogy a halandó embernek lehetősége van megismerni a hatalmas Istent. Isten dicsőségét Jézus Krisztus által hordozhatjuk a mi halandó „cserépedény” testünkben. Fel tudjuk-e fogni, micsoda kiváltság ez?
Igehely: Fil 3:12-21; Kulcsige: Fil 3:17 „Legyetek követőim, testvéreim, és azokra figyeljetek, akik úgy élnek, ahogyan mi példát adtunk nektek.”
A hívő ember számára pozitív jelző-e az, hogy magabiztos, vagy hogy önbizalma van? Az Ige ugyanis arra tanít, hogy Istenben kell bíznunk, s nem a magunk értelmére támaszkodnunk. Mégis azt látjuk Pálnál, hogy a kettő nincs feltétlenül ellentétben egymással. Volt Pálnak önbizalma?
Igehely: 1Kor 5:6-8; Kulcsige: 1Kor 5:7 „Takarítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, hiszen ti kovásztalanok vagytok, mert a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus már feláldoztatott.”
Pál azt írja a korinthusiaknak, hogy nem jól dicsekednek. Ez egy következtetés, amit abból von le az apostol, hogy büszkeségük miatt olyan bűnöket tűrnek meg a gyületkezetben, melyek még a világiak közt is éktelenek. Pálnak tiszta elképzelése volt a helyes dicsekedésről.
Igehely: 2Kir 5:1-10, 15; Kulcsige: 2Kir 5:3 „Ez így szólt úrnőjéhez: Bárcsak eljutna az én uram a samáriai prófétához, az majd meggyógyítaná a bélpoklosságából.”
Ennek a kislánynak rengeteg rossz dolgon kellett keresztülmennie már zsenge kortól. Családjától erőszakkal elszakították és idegen országban rabszolgai sorsra jutott.
Igehely: ApCsel 16:20-32; Kulcsige: ApCsel 16:20 „Azután az elöljárók elé vezették őket, és ezt mondták: Ezek az emberek felforgatják a városunkat.”
Pál és Szilász megérkeznek Filippibe. Egy folyó mellett, ahol az imádkozás helye volt, elkezdték hirdetni az evangéliumot. Ennek hatására Lídia, egy bíborárus asszony családjával együtt megtér és megkeresztelkedik.
Igehely: Ézs 46:3-4; Kulcsige: Ézs 46:4 „Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak! Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg.”
Valahol olvastam, hogy amikor Leonardo da Vinci festette Az utolsó vacsora c. festményét, akkor Jézus és az apostolok megfestéséhez az utcáról hívta be az embereket modellnek. Meglátott egy fiatal, szelíd ábrázatú embert, behívta, és róla festette meg Jézus képét.
Igehely: Jn 5:31–47; Kulcsige: Jn 5:39 „Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is.”
Sokféle okból olvashatjuk a Bibliát, sokféle szándékkal. Vannak, akik hagyományokhoz ragaszkodnak, és ezek betartásával visszaigazolva érzik életüket. Bárki, aki nem így él, elítélni való bűnös ember. Valahol az írástudó farizeusok is ilyenek voltak.
Lehet az elvárások miatt is Bibliát olvasni, nehogy a gyülekezetben vagy a hívő családomban kritikák célpontja legyek. Sok ,,muszájból” való bemerítésről is hallhattunk, aminek valódiságát az évek próbái rostálják majd meg.