2018. augusztus 19., vasárnap

DÉLELŐTT | 
Az Úr neve

Igehely: 2Móz 20:1-17; Kulcsige: 2Móz 20:7 „Ne mondd ki hiába Istenednek, az Úrnak a nevét, mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül azt, aki hiába mondja ki a nevét!”

A tíz parancsolat bevezetőjében Isten bemutatkozik népének. Én az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged a szolgaság házából. Mintha minden parancsolat erre a kijelentésre hivatkozna.

Isten neve szent. Ő Úr. Ezért nem lehet Őt megszólítani akárhogy. A harmadik parancsolat azt parancsolja, hogy ne mondd ki hiába a te Istenednek nevét. A mindennapokban, a hitetlen emberek között forgolódva, gyakran halljuk, hogy az emberek szidják és káromolják Isten nevét. Isten ezt a bűnt nem hagyja büntetés nélkül. Mózes harmadik könyvének 24-ik részében van leírva az a történet, ahol egy férfi káromolta az Úr nevét és szitkozódott. Az ítélet halál volt, megkövezés által. Ha valaki e sorok olvasói közül valamikor ily módon vétkezett, annak az ítélete halál. De Jézus Krisztus a kereszten meghalt ezért a bűnért is. Jöjj a kereszthez és Jézus Krisztus vérében bűnbocsánatot nyersz – nem kell meghalnod.

A harmadik parancsolat nem csak Isten nevének káromlását tiltja, hanem még azt is, hogy Isten nevét hiába emlegessük. Lehet, hogy ez a bűn nem is olyan távoli tőlünk? Hányszor ejtjük ki a szánkon Isten nevét meggondolatlanul? Elég, ha a „jaj Istenem” és „ hál’ Istennek” kifejezésekre gondolunk. Mikor énekelünk, dicsőítjük az Úr nevét, benne van-e a szívünk, vagy csak könnyelműen emlegetjük benne Isten nevét? Vagy talán az Isten nevét emlegetve magunkat szórakoztatjuk? Még imáinkban is vigyázzunk. Az Úrtól tanult imádságban Jézus Krisztus csupán egyszer szólítja meg Istent, és még akkor sem nevén, hanem mint atyát szólítja meg.

Mi, akiket Jézus Krisztus megváltott, arra lettünk kiválasztva, hogy hordozzuk Jézus Krisztus nevét (ApCsel 9:15). Szánkkal hirdetni, bizonyságot tenni Jézus nevéről és munkájáról. Ezt csak akkor lehet tenni, ha életvitelünk alátámasztja az elmondottakat. Másképp megcsúfoljuk Jézus nevét és szégyent hozunk rá.

„Oly szép a Jézus szent neve! Betelni nem tudok vele.

A szívem teljes öröme: E drága szent név: Jézus!” HH 571

Dimény Miklós

Imaáhítat: 

Imaáhítat: Könyörögjünk országunk vezetőiért és állampolgáraiért! – Róm 13:1-7

Bibliaóra: 

Bibliaóra: Pásztorlás egy céltalan világban – Zsolt 23:1-6 (Aranymondás: Zsolt 23:1)

DÉLUTÁN | 

Teljesség Krisztusban

Igehely: Kol 2:6-12

A Krisztusi életnek van egy kezdete. Születésünkkor beleszülettünk ebbe a világba, de az Isten családjába megtérés és újjászületés által kerülünk, amikor elfogadjuk Jézus Krisztust. A krisztusi élet nem egy esemény, hanem egy folyamatos élet. Ha elfogadtátok, éljetek (járjatok - Károli ford.) őbenne. Egy kicsiny kezdet, amely mindinkább kiteljesedik Krisztusban. Ez az élet az Ő Fiában van (1Jn 5:12). Az előttünk álló szakaszban négyszer fordul elő az: „Ő benne” kifejezés. Gal 3:20-ban Pál így fogalmaz: „Krisztus él bennem”. Ez az élet egy életközösség Krisztussal: Ő él bennem, és én élek benne. Íme, néhány felszólítás:

Gyökerezzetek meg! A gyökér a fa láthatatlan része, de ez az a rész, amelytől függ a törzs, a korona és a gyümölcs fejlődése. A hívő ember életében is van egy ilyen rész, amely láthatatlan, de nélkülözhetetlen. A térdeinken töltött idő az Úrral, a vele való közösség, az Ige tanulmányozása. Ennek mennyiségéről és minőségéről csak az Úr és én tudunk, mások előtt ez rejtve van.

Épüljetek fel! Ez már a föld felszínén történik. Ezt már látják az emberek (Mt 5:16). Ha nincs alap (meggyökerezés), akkor az épület összedől. Egy ideig lehet mutatni a szépet, úgy tenni, mintha Ő benne élnénk, mintha... De a képmutatás előbb vagy később kiderül.

Erősödjetek meg! A hívő élet hasonlít a mustármaghoz, kicsiny kezdet, amely szárba szökken, növekszik, megerősödik, fává nő. Ez hit által történik.

A megtévesztés szelleme viharként próbálja megtépázni hitünket, ezért fontos, hogy gyökerünk mélyen és erősen hatoljon Krisztusba, és az Ő Igéjének ismeretébe. A megtévesztés legjobb ellenszere a Krisztushoz és az ő Igéjéhez való alkalmazkodás. Itt két megtévesztésről van szó: az egyik Krisztus helyett emberi vagy vallásos hagyományokhoz való alkalmazkodás (konzervatív megtévesztés), a másik pedig a világhoz való alkalmazkodás (liberális megtévesztés). Sokszor úgy tűnik, hogy a „keresztyének” élete üres, sivár, megfásult, nincs benne öröm. Miért? – Mert nincs teljes élet. – Krisztusnak is akarunk élni, de a saját kívánságainkhoz és a világhoz is alkalmazkodni. Ha Jézusban élünk és Ő mibennünk, akkor Ő kizárólagosságot kíván.

Valóság-e ez a te életedben?

Dimény Miklós

 Napi áhítat

Igehely: Mt 6:24–30; Kulcsige: Mt 6:24)

Mire figyelsz? Jézus arra biztat, hogy nézzük meg az égi madarakat. Ehhez kicsit fel kell emelnünk a tekintetünket, és így vehetjük észre a szárnyukat táró, magasan röpdöső galambokat, cikázó fecskéket vagy köröző ölyveket. Felfelé tekintünk-e? Arra is biztat, hogy figyeljük meg a mezei liliomokat. Ez megállást, elcsendesedést és szemlélődést igényel. Van-e manapság időnk és vágyunk ennyire lelassítani, hogy a növények növekedését, szirmaik kinyílását, színeik pompáját észrevegyük?