Igehely: 1Kor 11:23-26; Kulcsige: 1Kor 11:26 „Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret, és isszátok e poharat, az Úr halálát hirdessétek, amíg eljön.”
Az Úr népének ünnepe a nyugalomnap, Krisztus feltámadásának napja, de a vasárnapok között kiemelt figyelmet kap az úrvacsorai alkalom. A vasárnap Krisztus feltámadásának örömünnepe, az úrvacsora Krisztus keresztáldozatának emlékünnepe.
Igehely: Jak 5:13-16; Kulcsige: Jak 5:16 „Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.”
A közösség megélése nagy áldást jelent, hiszen bekapcsolódva más/mások örömébe milyen sokszor lehetünk boldogok. Nagy lehetőség is, hogy a nehéz terhet cipelők mellé odaálljunk, és könnyítsünk a terhük súlyán.
Igehely: 1Thessz 2:8-12; Kulcsige: 1Thessz 2:10 „Ti vagytok a tanúim és az Isten: milyen szentek, igazak és feddhetetlenek voltunk közöttetek, akik hisztek.”
Nagy szíve van Pál apostolnak. Belefér a tegnap esti Ige szerint a Filippi Gyülekezet, de benne van a Thesszalonikában élő közösség is. Kapcsolataink, amelyek akár több gyülekezethez is kötnek bennünket, sok példaképpel gazdagítanak.
Igehely: Jel 5:11-14; Kulcsige: Jel 5:14 „A négy élőlény így szólt: Ámen! És a vének leborultak, és imádták őt.”
A Pátmosz szigeten megélt látomásban végtelen sereg áll az Úr előtt, nagy örömmel kiáltják, hogy méltó a Bárány! Mily ünnepi, véget nem érő pillanatok ezek. 100 millió és 1 millió kórustag, akik szíve tiszta, akik szeretik az Urat, és imádják ŐT.
Igehely: Mt 6:24-33; Kulcsige: Mt 6:33 „Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek.”
A Hegyi Beszéd egyik legemlékezetesebb üzenete áll ma előttünk. Életünk folyamán formálódik a személyiségünk, megtanulunk „jól” gondolkozni, élni, de önmagunkban képtelenek vagyunk rá, hogy felelősen, és mégis nyugalommal éljünk.
Igehely: Jel 7:9-12; Kulcsige: Jel 7:11 „Az angyalok mind ott álltak a trón, a vének és a négy élőlény körül, arcra borultak a trón előtt, és imádták Istent.”
Isten csodálatosan alkotta meg az embert és egy különleges elvárást is helyezett bele: az Isten dicsőítését és imádatát. Sajnos elég sokszor megfeledkezünk erről az elvárásról, pedig erre lettünk teremtve. Kimagaslik-e életedben az Isten imádata valamilyen formában?
Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”
Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.