Igehely: Mt 18:11-14; Kulcsige: Mt 18:13 „És ha megtalálja, bizony mondom nektek, jobban örül neki, mint annak a kilencvenkilencnek, amelyik nem tévedt el.”
Az Úr Jézus egyik legszebb és nagyon rövid példázata ez. A legkisebbek, (az előző történetben kisgyermekeket állított a középre) az elesettek, az eltévedtek, elveszettek is fontosak a Mennyei Atyának.
Igehely: Mt 25:1-13; Kulcsige: Mt 25:1 „Akkor hasonló lesz a mennyek országa ahhoz a tíz szűzhöz, akik vették a lámpásukat, és kimentek a vőlegény fogadására.”
A tíz szűz várta a vőlegényt, csak azt nem tudták, hogy mikor érkezik. E világban sokan szeretik számolgatni, hogy mikor fog visszajönni az Úr Jézus Krisztus. Ahelyett, hogy számolgatnánk, inkább számoljunk azzal, hogy mi történik akkor, amikor Ő visszajön.
Igehely: Mt 22:1-14; Kulcsige: Mt 22:2 „Hasonló a mennyek országa ahhoz a királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának.”
A király menyegzőbe hívja barátait. Ebben a példázatban a király Istent jelképezi. Milyen szép kép mennyei Atyánkról, aki nem kényszerít, hanem szeretettel hív. Vissza lehet Hozzá jönni. Kiváltság, hogy ma még hallható az Ő hívó szava: „Jöjjetek a menyegzőre”!
Igehely: Mt 18:23-35; Kulcsige: Mt 18:23 „Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és eltéved közülük egy, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyekben, és nem megy el megkeresni az eltévedtet?”
Ma a gonosz szolga példázata áll előttünk. Péter megkérdezi: hányszor kell megbocsátani, talán még hétszer is? Jézus erre azt válaszolja, hogy még hetvenszer hétszer is. Péter határokat állít fel. Amikor az ember határvonalat húz, a szeretet mindig háttérbe szorul.
Igehely: Mt 13:44-52; Kulcsige: Mt 13:52 „Ő pedig ezt mondta nekik: Azért minden írástudó, aki tanítványává lett a mennyek országának, hasonló ahhoz a házigazdához, aki újat és ót hoz elő kamrájából.”
A szántóföldbe elrejtett kincs példázata: A szántóföld az Evangélium. A kincs az Úr Jézus. Ahhoz, hogy Őt megtaláljuk, mélyre kell ássunk az Igében. Ha közömbösen olvassuk a Bibliát, nem fogjuk megtalálni a Kincset.
Igehely: Mt 13:31-33; Kulcsige: Mt 13:32 „Ez ugyan kisebb minden magnál, de amikor felnő, nagyobb minden veteménynél, és fává lesz, úgyhogy eljönnek az égi madarak, és fészket raknak ágai között.”
Az Úr Jézus újabb két példázattal mutatja be a mennyek országát. Talán arra gondolunk, hogy a mustármag túl kicsi, jelentéktelen, és azért nem hasonlítható Isten országához. Az Úr Jézus mégis ehhez hasonlította. Vajon Jézus tévedett volna?
Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”
Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.