Igehely: 1Pt 3:8-12; Kulcsige: 1Pt 3:8 „Végül pedig legyetek mindnyájan egyetértők, együttérzők, testvérszeretők, könyörületesek, alázatosak.”
A Jakab levelében azt olvassuk, hogy „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá” (Jak 1:21). Más szóval minden Istentől ered.
Igehely: Kol 3:12-17; Kulcsige: Kol 3:14 „Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent.”
Mi hívők, arra vagyunk elhívva Krisztusban, hogy elsősorban mi magunk új emberekké váljunk. Ehhez nekünk Krisztust kell felöltenünk (Gal 3:27). Nemcsak egyéni, hanem közösségi életünket is Krisztus kell, hogy áthassa.
Igehely: Fil 2:1-11; Kulcsige: Fil 2:1-2 „Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Lélekben, ha van irgalom és könyörület, akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek.”
Ebben az igeszakaszban Pál apostol arra kéri és figyelmezteti a Filippiben élő szenteket, hogy ne csak hitvallásukban, és ne csak szóban legyen jelen a vigasztalás Krisztusban, a szeretetteljes intés, közösség a Lélekben, valamint az irgalom és könyörület, hanem a gyakorlatban is valósítsák azt m
Igehely: Róm 15:5-13; Kulcsige: Róm 15:6 „Hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek a mi Urunk Jézus Krisztus Istenét és Atyját.”
Isten a hívők közösségét, akiket Krisztusban elhívott, arra rendelte, hogy az Ő dicsőségének magasztalására legyenek. Ezért, miután hallották az igazság igéjét és befogadták azt, eljegyezte őket pecsétjével, a megígért Szentlélekkel (Ef 1:12–13).
Igehely: ApCsel 2:37-47; Kulcsige: ApCsel 2:46 „Mindennap állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben.”
Fontos, hogy egy helyi gyülekezetnek missziós látása és stratégiája legyen. Ezért egyes közösségek sokat áldoznak, hogy misszióra neveljék a tagokat.
Igehely: Jn 17:15-23; Kulcsige: Jn 17:21 „Hogy mindnyájan egyek legyenek, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem.”
Jézus a főpapi imában (Jn 17) különös módon nem a világért könyörög, és a benne élő elesett, bűnös emberekért általában, hanem azokért, akiket neki adott az Atya, akik az övéi: „Én őértük könyörgök, nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid…” (Jn 17:9).
Igehely: 1Krón 23:1, 29:26–30; Kulcsige: 1Krón 29:28 „És meghalt késő vénségében, betelve az élettel, gazdagsággal és dicsőséggel. Utána fia, Salamon lett a király.”
Dávid megtapasztalta, milyen jó az Úrban bízni. Személyes kapcsolata az Úrral áldássá lett, ez lett erőssége, győztessé és gazdaggá tette. Amikor nem figyelt a vezetésre, és letért az igaz ösvényről, el kellett szenvednie bűnei következményeit. De megalázkodott, és bűnbánatot tartott, ezért Isten nem vetette el őt. Megáldotta gazdagsággal is, sőt az egész Izráel naggyá és áldottá lett. Ezt az Isten dicsőségére akarta fordítani, amikor házat szeretett volna építeni neki. Bár nem Dávidot választotta az Úr, hogy a templomot felépítse, mindenben elősegítette annak építését. Az 1Krón 28.