Igehely: Lk 16:1-12; Kulcsige: Lk 16:9 „Én is mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal, hogy amikor elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba.”
Számot kell adnunk sáfárságunkról. Hiszen mi is sáfárok vagyunk, de már nem sokáig. Vajon mi lesz azután? Ez a hamis sáfár „okosan cselekedett”, mert gondolt az „azutánra” is. A jövőjét biztosította a jelen lehetőségeit felhasználva.
Igehely: Lk 12:13-32; Kulcsige: Lk 12:31 „Inkább keressétek az ő országát, és ezek ráadásként megadatnak majd nektek.”
Anyagi javaink sok gondot okoznak nekünk. Az is, ha kevés van, de az is, ha bőven van. A Bibliában meglehetősen sok tanácsot találunk az anyagi javainkra nézve. Az egyik alapvető tanítás, hogy nem azok gyűjtése az életünk fő célja!
Igehely: Lk 18:1-8; Kulcsige: Lk 18:1 „Jézus arról is mondott nekik példázatot, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk.”
Sok szép történet van az Igében az imádkozásról, annak hasznosságáról. Tele van a Biblia imádkozó emberekkel. De a keresztyénség történelméből is ismerünk nagy imádkozókat. Ma is vannak jó példák előttünk, a gyülekezeteinkben is, a családunkban is.
Igehely: Lk 11:5-13; Kulcsige: Lk 11:13 „Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle.”
Mi is tudunk, sőt akarunk is jó ajándékokat adni gyermekeinknek. Még kérés nélkül is, hiszen ismerjük őket, kitaláljuk gondolataikat is. A Jó Atya máris elárasztott bennünket minden jóval. Elsorolni sem tudnánk, mennyi mindent kaptunk Tőle – kérés nélkül is.
Igehely: Mt 7:21-27; Kulcsige: Mt 7:24 „Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló a bölcs emberhez, aki kősziklára építette a házát.”
A Hegyi Beszéd végén olvasható ez a csodálatos példabeszéd. Ismerjük, értjük is. Átéltünk már sok vihart, tapasztaltuk, hogy igaz a példázat. Mondani nagyokat, szépeket, megnyerőeket, vagy cselekedni az Atya akaratát, nem ugyanaz. A mennyországba nem jut a csak nagyokat mondó ember.
Igehely: Mt 7:15-20; Kulcsige: Mt 7:17 „Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem.”
Ő jól ismer mindenkit. Engem is. Jó lenne, ha mi is ismernénk egymást. Persze nem azért, hogy ítélgetni tudjuk a másikat (erre folyamatos kísértésünk van). Inkább azért, hogy tudjuk, kiben bízhatunk meg, s ki az, akitől óvakodnunk kellene. Óvakodni?
Igehely: ApCsel 20:1–6, 27:1–3; Igehely: ApCsel 20:4 „Elkísérte őt a béreai Szópatér, Pirrosz fia, a thesszalonikaiak közül pedig Arisztarkhosz és Szekundusz, a derbéi Gájusz és Timóteus, valamint az ázsiai Tükhikosz és Trofimosz.”
A thesszalonikai gyülekezetben voltak olyanok is, akik nemcsak lelki testvéreivé váltak az apostolnak, hanem munkatársaivá is. Elkísérték Pált, és együtt küzdöttek vele az evangélium diadaláért. Nemcsak beszéltek a szolgálatról, hanem komoly áldozatot hoztak, amikor veszélyes missziós utakra is elkísérték. Az apostollal együtt szembenéztek a halállal is. Arisztarkhosz ott volt a Rómába tartó hajóúton, és Pállal együtt hajótörést is szenvedett.