2024. július 20.,  Illés

Mindennapi áhítatok

2024. június 14., péntek

Igehely: Gal 6:14–16; Kulcsige: Gal 6:14 „Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által keresztre feszíttetett számomra a világ, és én is a világ számára.”

Egyszer egy hívő ember a vonaton utazott. Az utasfülkében rajta kívül még három férfi foglalt helyet, akik láthatóan unatkoztak, amint a szerelvény az egyhangú vidéken döcögött. A társalgás is akadozva ment közöttük. Egy idő után az egyikük azt javasolta, hogy kártyázzanak.

2024. június 13., csütörtök

Igehely: 2Tim 1:6–10; Kulcsige: 2Tim 1:8 „Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt, se engem, az ő foglyát, hanem szenvedj velem együtt az evangéliumért, Isten ereje által.”

Azt mondják, hogy bármilyen hír csak három napig hír, utána már nem az: megszokottá válik, legyen az jó vagy rossz. A Krisztustól kapott élet ténye is az újdonság erejével hat eleinte. Ránk is, másokra is.

2024. június 12., szerda

Igehely: 1Jn 4:7–11; Kulcsige: 1Jn 4:11 „Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást.”

Kristálytisztán fogalmaz János apostol a szeretetről. Ha szeretjük egymást, ezzel, mint egy anyakönyvi kivonattal bizonyítjuk, hogy Istentől születtünk. Aki nem szeret, annak nem sok köze van Istenhez. Isten a legnagyobb példa abban, hogy hogyan kell szeretni.

2024. június 10., hétfő

Igehely: Zsolt 145:18–21; Kulcsige: Zsolt 145:18 „Közel van az Úr mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja.”

Új napra virradtunk ezen a héten. Ám valószínű, hogy a feladatok, terhek, problémák a régiek: átkísértek az új hétre is, akár újabbak is társultak a már meglevőkhöz. Ezek igen sokszor összetörnek bennünket, úgy érezhetjük, hogy az Úrtól is eltávolodtunk, vagy hogy ő hagyott magunkra ezekben.

2024. június 9., vasárnap

– Ef 2:1–10; Kulcsige: Ef 2:5 „Hogy minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett Krisztussal együtt – kegyelemből van üdvösségetek!”

Az életnek és a halálnak vitathatatlan és mindenki számára egyértelmű jelei vannak. Egy élő embertől nem várható az, hogy úgy viselkedjen, mint egy holt, viszont egy halott még töredékesen sem képes arra, amire egy élő képes és alkalmas.

Keresés az elmélkedések közt

2024. július 20., szombat

Igehely: Róm 7:14–25; Kulcsige: Róm 7:25 „Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által! Tehát én magam értelmemmel ugyan Isten törvényének szolgálok, testemmel azonban a bűn törvényének.”

A lelki életünkben tudjuk és elismerjük, mint Pál is, hogy a törvény jó. Belenézünk, és látjuk, hogy milyen jónak kellene nekünk is lennünk. De meglátjuk, hogy milyen rosszak vagyunk. Mármint, hogy bennünk lakik a bűn, ami teszi a rosszat, amit én magam nem is akarok tenni, hiszen gyűlölöm, de mégis teszem, bár nem akarom. A bűn törvénye ez. Nem csupán Pál „találtaték” (10.v.) úgy, hanem ő maga „megtalálta” azt a törvényt, hogy csak a rosszra van lehetősége (21.v.) – a bűn megvan benne – (Károli), szó szerint: mellé fekszik, kéznél van.