2017. június 26., hétfő
– Mt 5:3
Vagyonát az gyarapítja, aki a lelki életet kívánja!
– Mt 5:3
Vagyonát az gyarapítja, aki a lelki életet kívánja!
– Mt 5:1-12
Körülményeinknek, amiben élünk, megvan az oka és meglesz a gyümölcse. Fel kell mérnünk, hogy állapotunk Isten rajtunk lévő ítélete, vagy szolgálatunk része-e. Jézus azokat nevezi boldognak, akiket miatta bántalmaznak.
– Kol 3:1-4
Akarjuk-e a sírig látó szemüveget mennybe látó távcsőre cserélni? Lássunk túl a halál kerítésén!
– Lk 1:11-17
Olyan szívet kell Atyánktól kérni, amelyik alkalmas Őt dicsőíteni, és a rábízottakat helyes ösvényen vezetni. Csak az a szív visz jó irányba, amelyiknek Krisztus a gazdája! Szeressük gyermekeinket Jézus által uralt szívünkkel.
– 1Kor 11:1-16
Akik helyükre kerülnek, áldássá lesznek. Urunk követőit nem csak egybeterelte, hanem őrhelyüket is elrendelte. Az apák legyenek követhető példák. Ha egy gyermek szeretné Krisztust megismerni, legyen elég számára édesapját/szüleit megfigyelni.
– 1Pt 5:1-11
Inkább szeretünk ajándékainkkal, mintsem feladatunkkal foglalkozni, de Atyánknak az a rendelete, hogy csak a munkásnak legyen bére. Így van meg a nyájon/családon belül mindenkinek a maga feladata, és lesz méltó jutalma.

Igehely: Ef 2:4-10 Kulcsige: Ef 2:8 „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka.”
Csak az evangélium hirdeti, hogy az ember hitre jutásának másodpercében azonnal üdvösséget nyer, mivel Krisztusban megigazult. Attól kezdve pedig üdvbizonyossága van. Nézzük előbb, hogy ki üdvösségünk szerzője és cselekvője, vagyis ki a döntő faktor a megváltás művének végrehajtásában? Egyedül Isten. Pál előbb elmondja, hogy mi a megváltásunk alapja és kiváltó oka: Isten gazdag irgalma, ami nagy szeretetéből ered (4. v.). Értsük és higgyük már el, hogy soha nem az ember jósága, igyekezete, jó cselekedetei, vallásossága és hűsége alapján lehet üdvössége, hanem Isten miatt.