– Mt 5:1-12
Körülményeinknek, amiben élünk, megvan az oka és meglesz a gyümölcse. Fel kell mérnünk, hogy állapotunk Isten rajtunk lévő ítélete, vagy szolgálatunk része-e. Jézus azokat nevezi boldognak, akiket miatta bántalmaznak. Akik úgy mutatják be Jézust mint bűneikért szenvedőt, és az egyetlent, aki Istennel kibékíthet, azoknak mindig lesznek ellenségeik, sőt lehet, hogy egészen nagy és erős lesz ellenségük tábora. Ezen az állapoton csak az ellenfél megtérésével, vagy a bizonyságtételünk megfaragásával/megalkuvásunkkal lehet változtatni. (Ne tedd!) Akik Jézusról szólnak és hozzá hívogatnak, azok a világ szemében nem kívánatosak ugyan, de a menny számára értékesek. Jézus az Ő követésének nem csak az árát, hanem a jutalmát is elénk tárja. Az ár változó: lehet, hogy csak megsebeznek, de az is lehetséges, hogy ki is oltják életünket. Ami ehhez a kemény, de nemes küzdelemhez erőt adhat, az a Jézus iránti szerelmünk és a mennyei honba való vágyakozásunk. Az ellenség folyamatosan a meghátrálással ostromol, de ne tegyük, mert akik meghátrálnak, azok veszítenek.
A teherhordáshoz az ad erőt, ha a jutalomra, és nem körülményeinkre tekintünk. Aki üldöztetése közepette az ellenség (üldözők, megalkuvók) táborára tekint, annak szívében bénító miértek fogalmazódhatnak meg. Jézus ennek ellenkezőjét készítette számunkra: akiket érette üldöznek, azok boldogok legyenek, és nem megkeseredettek.
Balgaság lenne, ha üldözőink karjaiba menekülnénk, vagy egyeztető tárgyalásra készülődnénk velük. Akik Jézust szeretjük, van menhelyünk! Amíg itt vagyunk, meneküljünk karjaiba. Tárjuk elé körülményeinket: mondjuk el bátran félelmünket, erőtlenségünket… Használjuk a legkézenfekvőbb fegyvert: meghajtott térdeinket és felemelt kezünket. Akik így küzdenek, soha nem veszítenek. Az ellenség azért örül, mert a küzdelemnek csak a jelenlegi állását ismeri, mi pedig azért, mert a végeredményről kaptunk kijelentést: azok nyernek koronát, akik Megváltójukat – mindvégig – rendületlenül magasztalják!
Akkor is szeretjük és követjük Jézust, amikor nem ajándékokat kapunk tőle, hanem üldöztetést érette? A keserítő ellenségtől ellátunk-e a mennyei hont elkészítő MEGVÁLTÓIG?
A Jézusért kapott sebeket, vagy a megalkuvás bélyegeit cipeled?
Akik derűs szívet szeretnének, azok emeljék Jézusra tekintetüket!
Bocskor Viktor
Adjunk hálát, hogy az Úr megjutalmazza az érte szenvedőket! – Zsid 10:32-35
A rendetlen életű hívők intése – 2Thessz 3:1-18 (Aranymondás: 2Thessz 3:6)
Kihívások és szolgálat az utolsó időkben
– 2Tim 3:1-15
A világ sosem fogja megérteni a szentek istentiszteletét, hiszen bálványaik megvakítják őket. Vakon tapsolják isteneiket, a pénzt, a perverziót és az erőszakot. Azt követelik, hogy toleráld, tiszteld, borulj le te is isteneik előtt. A kegyességet megszállottságnak, a böjtöt fogyókúrának, a szelídséget gyengeségnek látják. Agapé szeretet nélkül akarnak jót tenni, tisztelet nélkül együttműködni, áldozat nélkül adni. Vak vezet világtalant, és megsértődnek, ha nem értesz egyet „meglátásukkal”.
Bárányok vagyunk a farkasok között. Igen, életveszélyes krisztusinak lenni a világban. Éppen ezért van szükségünk Isten Lelkének erejére, hogy tanúi, és ha kell mártírjai lehessünk a föld végső határáig (ApCsel 1:8). Az Úr Jézus szolgálata, a tanítványság sosem az egyéni becsvágyak kiéléséről, vagy pozíciók, rangok megszerzéséről szólt, nem a kényelmes és biztonságos földi létről. Lehet sátrat állítani a megdicsőülés hegyén vasárnaponként, kényelembe helyezni magunkat, és élvezni a műsort, elfeledkezve elhívásunk és létezésünk valódi okáról és céljáról, de a Mester nem lesz ott köztünk. Mit használ, ha a só a sótartóban marad? Mi értelme van, ha csak a templomaink és imaházaink falain belül világítunk? Ideje, hogy a világ nem prédikáció, hanem akció közben lássa Isten népét.
A világ gyűlölete és megvetése még nem ok arra, hogy gyáván meghátráljunk! Sőt, azt mutatja, hogy van még dolgunk. Ki más hozhatna változást, nyújthatna reménységet, hirdetné a jó hírt a társadalomban, a munkahelyen, az iskolában, a családban, ha nem az Isten erejével betöltött szentek?! Elvehetik az életedet, megélhetésedet, hírnevedet, de Isten mégis a világban akar látni, megtartani és használni. Ne háborodj fel, ha hátrányt szenvedsz, csak azért, mert az Úr Jézus tanítványa vagy. Ne ijesszen meg, ha Jézusért a világ felpofoz. Mi lehet a legrosszabb? Megfeszítenek téged is, ahogy a Mestert? Fel fogsz támadni, ahogy ő is feltámadt!
Nagy Kasza Dániel
