Igehely: Róm 15:5-13; Kulcsige: Róm 15:6 „Hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek a mi Urunk Jézus Krisztus Istenét és Atyját.”
Isten a hívők közösségét, akiket Krisztusban elhívott, arra rendelte, hogy az Ő dicsőségének magasztalására legyenek. Ezért, miután hallották az igazság igéjét és befogadták azt, eljegyezte őket pecsétjével, a megígért Szentlélekkel (Ef 1:12–13).
Igehely: ApCsel 2:37-47; Kulcsige: ApCsel 2:46 „Mindennap állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben.”
Fontos, hogy egy helyi gyülekezetnek missziós látása és stratégiája legyen. Ezért egyes közösségek sokat áldoznak, hogy misszióra neveljék a tagokat.
Igehely: Jn 17:15-23; Kulcsige: Jn 17:21 „Hogy mindnyájan egyek legyenek, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem.”
Jézus a főpapi imában (Jn 17) különös módon nem a világért könyörög, és a benne élő elesett, bűnös emberekért általában, hanem azokért, akiket neki adott az Atya, akik az övéi: „Én őértük könyörgök, nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid…” (Jn 17:9).
Igehely: Jel 19:11-21; Kulcsige: Jel 19:21 „A többiek pedig megölettek a lovon ülő kardjával, amely a szájából jött ki, és a madarak mind jóllaktak az ő húsukból.”
Míg a menny a Bárány menyegzőjét üli, a földi színtéren is készülőben van egy lakoma. A megnyílt égen át érkezik övéi élén Krisztus, hogy végső vereséget mérjen az Antikrisztus seregére. A történelem végső csatája nem lesz szokványos. Nem emberi erővel és korszerű haditechnikával vívják majd.
Igehely: Jel 19:7-9; Kulcsige: Jel 19:7 „Örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük őt, mert eljött a Bárány menyegzője, felkészült menyasszonya.”
A Jelenések könyve nem csupán egy szimbólumokba csomagolt rejtett üzenet a végidőkről, ami majd az akkor élő tanítványok előtt nyer értelmet, hanem aktuális bátorítást, örömöt hordozott elsődleges hallgatói, a hét ázsiai gyülekezet, majd minden kor keresztyénei számára is (Jel 1:3).
Igehely: Jel 18:1-10; 21-24; Kulcsige: Jel 18:21 „Egy erős angyal felemelt egy akkora követ, mint egy nagy malomkő, bedobta a tengerbe, és így szólt: Így vettetik le Babilon, a nagy város, egyetlen lendülettel, és nyoma sem lesz többé.”
A paráznasággal megjelenik az anyagi érdek is. A tegnapi nagy parázna után ezúttal egy másik Babilonnal, a gazdasági Babilonnal állunk szemben. Babilon Bábeltől kezdve a mindenkori világi hatalmat testesíti meg. Az apostoli korban Róma volt az aktuális Babilon (1Pt 5:13).
Igehely: Ef 5:1–14; Kulcsige: Ef 5:9 „A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség.”
Elgondolkodtam rajta, mit is jelent Isten követőjének lenni? Gyermekeinket látva, akik akarva, akaratlanul is, de utánoznak minket, szülőket, valahogy így kellene nekünk is, hívőknek az Úr Jézust leutánozni. Úgy, hogy szeretjük embertársainkat (mert ő előbb szeretett minket), és közben tartózkodunk a gonosztól. Ha világosságban járunk (ő maga a Világosság), az ő fényében, akkor az ő követésének, utánzásának gyümölcsei láthatóvá kell, hogy legyenek az életünkben. Olyan krisztusi jellemvonások, mint jóság, igazság, egyenesség, amiről az Ige ír, jellemzik-e életünket? Kiviláglanak-e?