– Mk 10:28-31
Az ember egész földi élete során azért küszködik, hogy minél több dolgot megszerezhessen. Péter és a tanítványok, amikor Jézus követőivé lettek, mindent elhagytak. Vajon miért várja el Isten, hogy őérette mindenről lemondjunk?
– Mk 10:17-27
Ha magunk elé képzeljük a gazdag ifjút, látunk egy vidám, bizakodó fiatalembert, aki szalad Jézus elé abban a reményben, hogy bizonyosságot kap örök élete felől. Jézus felfedi fogyatkozását, ő pedig szomorúan, lehajtott fejjel távozik.
– Mk 10:13-16
A tanítványok a jó rend érdekében úgy gondolták, hogy a gyermekeknek nincs semmi keresnivalójuk a Mester közelében. Jézus viszont így szólt: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket!” Ügyeljünk mi is arra, nehogy kirekesszük a kisgyermekeket az istentiszteletekről!
– Mk 10:1-12
Jézus Krisztus „szokása szerint ismét tanította őket”. Fel sem fogjuk, milyen nagy jelentősége van annak, hogy Jézus személyesen tanít minket. Az ő tanítása nem a mások által szerzett tapasztalatokra épül, hanem ő maga a bölcsesség és a tudás.
– Mk 9:49-50
Az Úr második visszajövetele nem olyan lesz, mint az első. Amikor a próféták és az apostolok leírást adnak az Emberfia megjelenéséről, akkor szemét a tűz lángjához, lábát a kemencében izzó aranyérchez hasonlítják (Dán 10:6, Jel 1:14-15).
– Mk 9:42-48
A botránkozás vagy megbotránkozik a görög szkandalidzomai szó fordítása, melynek jelentése: csapdába esik. Konkrétan olyan típusú csapdára utal, amely meghajlított ághoz rögzített, elrejtett hurokból vagy hálóból áll, s az ág felcsapódása által ejti foglyul áldozatát.
Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”
Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.