– Mk 14:12-31
Az utolsó vacsora alatt Péter így fogadkozott: „ha mindenki meg is botránkozik, én akkor sem”. (29.v.) Fogadalmával Jézus iránti hűségét és szeretetét akarta kifejezni. Jó dolog, ha valaki fogadalmat tesz, mert ezzel szívének szándékát fejezi ki.
– Mk 14:1-11
Jézus betániai megkenetésének története arról is beszél, hogy bizonyos jócselekedetekre Isten különleges alkalmakat ad. Ha ezeket az alkalmakat nem használjuk ki, a lehetőség végérvényesen elmúlik.
– Mk 11:15-19, 27-33
Jézus erőteljesen fellépett az üres vallásossággal és a gonosz vallási vezetőkkel szemben. Halála előtti napokban tekintéllyel ítélte meg a bűnt és a hamisságot.
– Mk 11:12-14, 20-26
A terméketlen fügefa esete, amit Jézus erőteljes jelképnek szánt, azt közli velünk, hogy Isten gyümölcsöt vár tőlünk. A gyümölcs – a megváltozott élet, engedelmesség, szolgálat – Isten kegyelmének eredménye az életünkben. Ha kegyelmet kaptunk, annak meg kell látszódnia az életünkben.
– Mk 11:1-11
Az Úr Jézus földi életében alázatos és szerény körülmények között élt. Nem akarta, hogy az emberek nagynak tartsák (Mt 20:28), és amikor egy alkalommal királlyá akarták tenni, visszavonult közülük (Jn 6:15).
– Mk 15:6-15
A gyűlölet erős érzés és nagy hatással van a magatartásunkra. A gyűlölet hatására az ember rombolni, bántani és ártani akar. Az ige gyakran int minket, hogy a gyűlölet helyett a szeretet legyen jelen a lelkünkben (Tit 3:3; 1Jn 2:11).
Igehely: 1Thessz 2:1–12; Kulcsige: 1Thessz 2:8 „Mivel így vonzódtunk hozzátok, készek voltunk odaadni nektek nemcsak az Isten evangéliumát, hanem a saját lelkünket is, mert annyira megszerettünk titeket.”
Középiskolában bibliaismeretet oktatva (nem titkolt cél az evangélium hirdetése) többször is beszélgethettem pedagógusokkal. Az egyik tanárnő így foglalta össze a pedagógia lényegét: „A gyermeket szeretni kell!” Ennyi! Egyszerű, de a lényeget megragadó definíció. A tanárok is rájöttek: ha szeretik azokat, akiknek ismereteket, életszemléletet akarnak átadni, sokkal könnyebb dolguk lesz.