2017. április 11., kedd
– Mk 11:15-19, 27-33
Jézus erőteljesen fellépett az üres vallásossággal és a gonosz vallási vezetőkkel szemben. Halála előtti napokban tekintéllyel ítélte meg a bűnt és a hamisságot.
Mindennapi áhítatok
2017. április 10., hétfő
– Mk 11:12-14, 20-26
A terméketlen fügefa esete, amit Jézus erőteljes jelképnek szánt, azt közli velünk, hogy Isten gyümölcsöt vár tőlünk. A gyümölcs – a megváltozott élet, engedelmesség, szolgálat – Isten kegyelmének eredménye az életünkben. Ha kegyelmet kaptunk, annak meg kell látszódnia az életünkben.
2017. április 9., vasárnap
– Mk 11:1-11
Az Úr Jézus földi életében alázatos és szerény körülmények között élt. Nem akarta, hogy az emberek nagynak tartsák (Mt 20:28), és amikor egy alkalommal királlyá akarták tenni, visszavonult közülük (Jn 6:15).
2017. április 8., szombat
– Mk 15:6-15
A gyűlölet erős érzés és nagy hatással van a magatartásunkra. A gyűlölet hatására az ember rombolni, bántani és ártani akar. Az ige gyakran int minket, hogy a gyűlölet helyett a szeretet legyen jelen a lelkünkben (Tit 3:3; 1Jn 2:11).
2017. április 7., péntek
– Mk 15:1-5
Jézus Krisztus, akárcsak a főpapok előtt, Pilátus előtt is tudta, mikor kell hallgatnia, és mikor kell beszélnie. Amikor meg kellett vallania, hogy ki ő, elmondta: Úgy van, ahogy mondod, a zsidók királya vagyok. Amikor azonban vádolták, nem válaszolt.
2017. április 6., csütörtök
– Mk 14:66-72
Péter elmulasztotta a bátor bizonyságtevés lehetőségét. Ahogy mi is tettük volna a helyében – féltette az életét. Péternek akkor nem jutott eszébe, hogy csak akkor halhat meg, ha az Úr elrendeli, és csak az történhet vele, amit az Úr megenged. Szenvedésének akkor még nem jött el az ideje.
Keresés az elmélkedések közt
Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”
Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.