2017. május 13., szombat
– János 6:27-35 Kulcsige: János 6:33
A mindennapi táplálékért nem felejtünk el megdolgozni, mert az üres gyomor korog az éhségtől. Csak gyermekkorban várjuk el, hogy előteremtődjék számunkra az eledel.
– János 6:27-35 Kulcsige: János 6:33
A mindennapi táplálékért nem felejtünk el megdolgozni, mert az üres gyomor korog az éhségtől. Csak gyermekkorban várjuk el, hogy előteremtődjék számunkra az eledel.
– Ézs 30:18-26 Kulcsige: Ézs 30:23
Isten határozottan ellenzi, hogy népe Egyiptomra támaszkodjon. Egyiptom, vagyis a világ, mindig a szolgaság szimbóluma marad. Isten azonban él, és Teremtő Úr! Ezen a földön mindent úgy teremtett, hogy az élet előrehaladását szolgálja. Ő adja számunkra a mindennapi kenyeret.
– 2Kir 4:42-44 Kulcsige 2Kir 4:43
A sok Istentől elfordult, bálványimádó ember között már alig voltak az Urat félők. Ezek keresték egymással a közösséget: összegyűltek ott, ahol a próféta volt. Egész iskola volt Elizeus körül.
– 1Kir 17:1-6 Kulcsige: 1Kir 17:6
Isten válaszát a nép bálványimádása miatt Illés vitte el a nép fejének, Akháb királynak. A király sem volt jobb, mint a népe. Az Úr szárazságot és éhínséget helyezett kilátásba. Feloldást ez alól a fenyítés alól kizárólag csak Illés szavai hozhattak.
– Zsolt 78:18-32 Kulcsige: Zsolt 78:24
Isten népét a pusztán keresztül akarta vezetni, és ott kívánt gondoskodni róluk. Az Úr értette és hallotta a kísértés vezérgondolatát: „Tud-e Isten asztalt teríteni a pusztában?
– János 6:1-15 Kulcsige: János 6:11
Isten Fia együttérzésből, szeretetből adott kenyeret a hozzá sereglő sokaságnak. Ő tudta, hogy mi következik: kérdés a tanítványokhoz, és egy gyermek uzsonnájának a felajánlása.
Igehely: 1Thessz 2:1–12; Kulcsige: 1Thessz 2:8 „Mivel így vonzódtunk hozzátok, készek voltunk odaadni nektek nemcsak az Isten evangéliumát, hanem a saját lelkünket is, mert annyira megszerettünk titeket.”
Középiskolában bibliaismeretet oktatva (nem titkolt cél az evangélium hirdetése) többször is beszélgethettem pedagógusokkal. Az egyik tanárnő így foglalta össze a pedagógia lényegét: „A gyermeket szeretni kell!” Ennyi! Egyszerű, de a lényeget megragadó definíció. A tanárok is rájöttek: ha szeretik azokat, akiknek ismereteket, életszemléletet akarnak átadni, sokkal könnyebb dolguk lesz.