Igehely: Mt 9:1–8; Kulcsige: Mt 9:6 „De azért, hogy megtudjátok, az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön – ekkor ezt mondta a bénának: Kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza!”
Mi könnyebb? Megbocsátani egy ember bűneit vagy meggyógyítani a betegségét? Az egyik fizikai kihívás, a másik pedig lelki-szellemi. Egy orvosilag gyógyíthatatlan betegséggel nem tudunk mit kezdeni. Kimondjuk, hogy lehetetlen. És ez a könnyebbik megvallás ma a részünkről.
Igehely: Mt 8:28–34; Kulcsige: Mt 8:32 „Ő pedig ezt mondta nekik: Menjetek! Akkor azok előjöttek, és belementek a disznókba. És íme, a meredekről a tengerbe rohant az egész nyáj, és beleveszett a vízbe.”
Jézus szavára ma elül a vihar, holnap engedelmeskednek a démonok. Hatalma nem névleges, vagy csak szóbeli hatalom. Urunk hatalma tényleges. A szava sem légből kapott, hanem megtörténik. Jézus nem beszél a levegőbe: akit megszólít, annak reagálnia kell.
Igehely: Mt 8:23–27; Kulcsige: Mt 8:26 „De ő így szólt hozzájuk: Mit féltek, ti kicsinyhitűek? Ekkor felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, és minden elcsendesült.”
Isten az embert tevékeny életre teremtette és már kezdetben a tettek mezejére állította. Az élet értelmessége, hasznossága, a beteljesülés érzet a tevékenységeinkhez kapcsolódik.
Igehely: Mt 8:18–22; Kulcsige: Mt 8:20 „Jézus ezt mondta neki: A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.”
Jézus távozni készült, és valószínűleg ez késztetett bizonyos embereket arra, hogy kérleljék őt, vegye be őket is abba a tanítványi körbe, amelyik állandóan vele jár. A szoros értelemben vett tanítványság a Mester személyéhez való közeli kötődéssel járt.
Igehely: Mt 8:14–17; Kulcsige: Mt 8:15 „Amikor beesteledett, sok megszállottat vittek hozzá, ő pedig szavával kiűzte a tisztátalan lelkeket, és minden beteget meggyógyított.”
A Péter anyósát gyötrő láz – amitől az Úr Jézus megszabadította –, akkoriban betegségnek számított, nem pedig tünetnek. Máté a sok gyógyulási történet közül érdekes módon egy leprás meggyógyítását, egy pogány százados hitét és egy asszony történetét örökíti meg ebben a részben.
Igehely: Mt 8:5–13; Kulcsige: Mt 8:13 „A századosnak pedig ezt mondta Jézus: Menj el, és legyen a te hited szerint. És meggyógyult a szolga még abban az órában.”
A Jézushoz intézett kérés egy pogánytól érkezett. Egy nem zsidó közeledett a zsidó Messiás felé. Máté evangéliumában még egyetlen ilyen esettel találkozunk, a Mt 15:21–28-ban, amikor a kánaáni asszony kiált Jézus után. Figyelemre méltó, hogy mind a két történetben „távgyógyítás” történik.
Igehely: 1Pt 3:8–17; Kulcsige: 1Pt 3:15 „Ellenben az Urat, a Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet.”
Élő reménység. – Ez látszik kívülről is. A szívünkben lakozó, megszentelő Isten táplálja ezt a reménységet, ami valójában több mint reménység – megbizonyosodás.
Ha kérdeznek, tudsz-e bizonyságot tenni erről a reménységről, szelídséggel és félelemmel?
Ha nem kérdeznek, a puszta jelenléted, magatartásod, beszéded, tükrözi-e ezt az élő reménységet, meggyőződést?
Isten gyermekeinek az élet minden helyzetében be kell mutatniuk az élő Jézus Krisztust, aki által van a mi élő reménységünk! Imádkozz, hogy ma is tudd ezt megtenni!