Igehely: Mt 8:23–27; Kulcsige: Mt 8:26 „De ő így szólt hozzájuk: Mit féltek, ti kicsinyhitűek? Ekkor felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, és minden elcsendesült.”
Isten az embert tevékeny életre teremtette és már kezdetben a tettek mezejére állította. Az élet értelmessége, hasznossága, a beteljesülés érzet a tevékenységeinkhez kapcsolódik. Azonban életünk valódi értelmét, beteljesülés-érzetünket hiánytalanul az tudja biztosítani, hogy az ő akaratát teljesítjük. A valós tény az, hogy az ember sokszor találkozik élete értelmetlenségével, hiányérzetekkel, örömtelenséggel. A zűrt az okozta, hogy egy adott ponton, a bűnesetkor elfogadtuk azt az életcélt és küldetést, amit az ellenség adott. A Sátán hazugságok által kecsegtet: értelmes és boldog életet ígér, ám az mindig elérhetetlen lesz a számunkra, de ha el is érnénk belőle valamit, a beteljesüléskor kiderül, hogy nem tőltötte be az elvárásainkat és megmarad továbbra is a hiányérzet. Ebben a hiányérzettel teli életben sok olyan dologba belevágunk, amely nem Isten akarata szerinti, és ezzel sok problémát okozunk magunknak és másoknak.
Azóta az emberiség hazugságokba vetett hittel él a tettek mezején. Isten nem láncolt magához bennünket, engedte hogy a választott hazugságok kiszolgáltatottjai legyünk. De nem vetett el örökre, hanem elküldte a Fiát, hogy megtörje a hazugság erejét és meggyógyítsa a látásunkat. Megmutatta, hogy az embernek miként kellene élnie és munkálkodnia a világban, és meghívta tanítványait is erre. Azonban Isten akarata szerint élni a tettek mezején jelen bukott világunkban nem veszélytelen dolog. A veszélyt az eltorzult világ jelenti, amely számára az új élet mássága veszélyesnek látszik. Az ellenség megtesz mindent, hogy megsemmisítse az Isten akaratát teljesítőket. Jézus ezeknek üzeni ma is, hogy: „Higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem” (Jn 14:1b). A viharos tengeren Jézus próbára tette tanítványait, de leckét is adott nekik arról, hogy az ő követése nem veszélytelen, de mindig számíthatnak rá! Jézus békéjét semmi nem tudja megingatni, ő valóban a Békesség Fejedelme, de egyben Úr minden más hatalom felett is a világban. Ezért tudott aludni csendesen, mert őt nem pusztíthatja el az általa teremtett szélvihar, hullám, ember vagy bukott angyal. Jézusnak hatalmában áll lecsendesíteni az életedre törőt. Higgy Benne és engedelmeskedj! Lépj nap, mint nap a tettek mezejére! Ne rettenj meg az ellenállástól! Tedd bátran azt, amiről tudod, hogy kedves neki!
Györfi Tóbiás
Imádkozzunk Istent kereső, gyakorlati hitért! – Zsid 11:6
A szabadítás az Úré – Ézs 26:1-19 (Ézs 26:1)
Ne utasítsd el, amikor szól
Igehely: Zsid 3:7–19; Kulcsige: Zsid 3:7-8 „Ezért, amint a Szentlélek mondja: „Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés napján a pusztában.”
Az Egyiptomból kivonuló nemzedék megkeményedése olyan mértékű volt, hogy hivatkozási forrássá vált a következő nemzedékek és a keresztyén gyülekezetek számára is. Intő, elrettentő jelleggel bír. Igen, a puszta nem biztosított ideális körülményeket a nép számára, sőt egyáltalán nem élhető hely. A pusztai időszakok velejárói ennek az életnek. Isten nem azt akarta, hogy megszokják, vagy hogy elpusztuljanak a pusztában. Rövid átmenet lett volna az életükben a honfoglalásig.
Isten teljes jelenlétével csodákon keresztül biztosította a szükségleteiket. Azonban ők megkeseredtek, fellázadtak, zúgolódtak folyamatosan. Isten úgy emlékezik vissza, hogy a nép kísértette Őt. Az iránta való bizalmatlanság kísértésbe viszi Istent. Hajszálon, Mózes közbenjárásán múlt, hogy nem pusztította el őket hirtelen, de a haragja kiáradt az egész generációra, és 40 éven át kellett szenvedniük a pusztát. Isten eléjük tárta az útjait, szíve szeretetéből dicsőséges jövőt tervezett számukra, de ők nem ismerték fel. Ezért egy generáció elpusztult a pusztában.
A Szentlélek ma is figyelmezteti a gyülekezetet, hogy Krisztus megváltottjaiként minket is megkörnyékez a megkeseredés, a zúgolódás. A pusztai körülmények minket is megkísértenek, és könnyen kiválthatják belőlünk az Istent megkísértő viselkedést. Az ige itt egy különleges eszközt mutat be a segítségünkre: a közösség bátorító szolgálatát. Az összetartó, szeretetteljes közösségben erő van. Ha naponta meghalljuk a kitartásra szólító bátorításokat, akkor ezek erős eszközként védhetnek az elbukás ellen. De a közösségnél van egy sokkal biztosabb alapunk, és ez nem más, minthogy részesei vagyunk Krisztusnak: az Ő teste vagyunk, a menyasszonya, a szőlőtőbe oltott vesszők, a kősziklára épített házak… Aki Krisztusban van, nincs már kárhoztató ítélet alatt, új teremtés az. Ezért tartsátok meg az Istenbe vetett bizalmat!
Van-e életed valamely területén ellenállás Isten akaratával szemben? Engedd a Léleknek, hogy felfedje! Valld meg! Buzdítója vagy-e lelki testvérednek, amikor az a saját pusztájában szenved? Ne maradj közömbös vagy ítélkező!
Györfi Tóbiás
Új hozzászólás