2017. június 6., kedd
– Ef 4:1-16
Jézus, főpapi imádságában, több ízben is imádkozik a tanítványok egységéért.
– Ef 4:1-16
Jézus, főpapi imádságában, több ízben is imádkozik a tanítványok egységéért.
– ApCsel 2:36-42
Minden ajándékot illik értékelni. De ajándék és ajándék között azért van különbség. Vannak gesztusajándékok, amelyek nem hordoznak nagy értéket, de kifejezik az ajándékozó figyelmességét. Értékesebbek azok az ajándékok, amelyekért az ajándékozó áldozatot hoz, amelyek már neki is sokba kerülnek.
– ApCsel 2:1-13
Pünkösd napja eljött! Az ószövetségi pünkösd a hálaadás ünnepe volt.
– Róm 9:1-29
Az egyén vagy egy nép kiválasztása Isten szuverén joga, szeretetének a megnyilvánulása. Pünkösdig ez a kiváltság csak a földi Izráelé, attól errefelé a pogányoké is.
– Péld 20:1-11
Az etika érzületet és jellemet jelent. A gyermekek jelleméről jót és rosszat is mondhatunk. Jézus mondja: „Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.”(Mk 10:15).
– Ruth 4:13-22
Áldott az a közösség, ahová Isten gyermekáldást ad! Imádkozzunk, és tegyünk is ezért! Amelyik családba gyermek érkezik, ott természetszerűen majdnem minden megváltozik. A figyelem központjába az újszülött kerül. Szemet gyönyörködtető, szívet melengető a picinyke élet.
Igehely: Zsolt 34:1–11 Kulcsige: Zsolt 34:2 „Áldom az Urat mindenkor, állandóan őt dicséri szám.”
Sokszor úgy érezzük, megszégyenítenek bennünket Dávid zsoltárai. Egy másik szövetségben élt, istenismeretre is kevesebb lehetett, mint nekünk, mégis annyira túlcsordul belőle a hálaadás és az Isten dicsérete, hogy az mindenképp példa számunkra. Te mivel szoktál dicsekedni, kimondva vagy kimondatlanul? „Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj” (Lk 6:45b). Be kell látnunk, hogy annyi mindennel megtelik a szívünk, ami nem Isten dicsérete, legyen az akár aggódás, félelem vagy a kívánságaink betöltésére való igyekezet.