Igehely: 4Móz 9:15-23; Kulcsige: 4Móz 9:17 „Valahányszor fölemelkedett a felhő a sátorról, elindultak Izráel fiai. Ott ütöttek tábort Izráel fiai, ahol a felhő megállapodott.”
Isten vezetésének eszköze nappal a felhő volt, éjjel a tűzoszlop. Így mindig és mindenki számára látható volt, hogy mit akar az Úr. Akár fényes nappal, akár éjjel, a sötétben, nyilvánvaló volt, mikor kell indulni. Csak akkor, ha a felhő megmozdult.
Igehely: 2Móz 33:1-11; Kulcsige: 2Móz 33:10 „Amikor az egész nép látta, hogy ott áll a felhőoszlop a sátor bejáratánál, az egész nép fölkelt, és mindenki leborult sátra bejáratánál.”
Aki közösségben van az Úrral, az meghallja az Úr szavát, ahhoz beszél Isten, nemcsak magáról, hanem másról is. Kijelentéseket kap, amelyeket csorbítatlanul kell továbbítani. A mai igeszakaszban megfigyelhetjük, hogy amit az Úr Mózesnek mondott, azt a nép is meghallotta.
Igehely: Mk 13:21-27; Kulcsige: Mk 13:22 „Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak majd, jeleket és csodákat tesznek, hogy így megtévesszék, ha lehet, a választottakat.”
A hamis krisztusok ékesen beszélnek. Fehérlő gyöngyökként pereg ki szájukból a szó, és mézillatot áraszt minden mondatuk. Tanításaiknak roppant katedrálisa az ámulók földjén szépen összeáll. A hamis krisztusok jeleket és csodákat tesznek.
Igehely: Tit 1:10-14; Kulcsige: Tit 1:14 „Ne foglalkozzanak zsidó mondákkal és az igazságtól elfordult emberek parancsolataival.”
Összevont szemöldökök alól kivillanó tekintet-nyilakkal és felemelt ujjak ítéletet kilátásba helyező rázogatásával az örök élet felé vezető úton való járását nem lehet igazgatni senkinek.
Igehely: Zsid 13:1-9; Kulcsige: Zsid 13:9 „Különféle idegen tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezetni. Mert az a jó, ha kegyelemmel erősödik meg a szív, nem pedig ételektől, mert azoknak semmi hasznát nem veszik azok, akik velük élnek.”
A hamis tanításoknak való behódolás terméketlen idejében a megsújtott értelem duzzadásával egyenes arányban sorvad a szív. S ahogy sorvad, úgy válik egyre súlytalanabbá, s ha nem jött volna a változhatatlan Krisztus, úgy halna benne csírájába minden, ami élet.
Igehely: 2Thessz 2:7-12; Kulcsige: 2Thessz 2:9-10 „Mert ennek a törvénytiprónak az eljövetele a Sátán munkája a hazugság minden hatalmával, jelével és csodájával és a gonoszság mindenféle csalásával azok számára, akik elvesznek, akik nem szerették az igazságot, hogy általa üdvözüljenek.”
Isten egyszülött Fiában megmutatkozó szereteténél nagyobb jelre és csodára hiába áhítozik az elvakult emberi szív.
Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”
Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.