Igehely: Mk 8:14–21 Kulcsige: Mk 8:15 „Jézus figyelmeztette őket: «Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és Heródes kovászától!»”
Megfigyelhetjük, hogy amikor egy édesanya óvja valamitől a gyermekét, az édesanya számára világos a leselkedő veszély, de a gyermeke számára legtöbbször érthetetlen. A tanítványok viselkedéséből sok esetben ez látszik.
Igehely: Mk 8:11–13 Kulcsige: Mk 8:12 „Jézus pedig lelke mélyéről felsóhajtva így szólt: «Miért kíván jelt ez a nemzedék? Bizony mondom nektek, nem adatik jel ennek a nemzedéknek.»”
A farizeusok gonosz szándéktól vezérelve mennyei, vagyis minden kétséget kizáró jelet követeltek Jézustól. Ezt azonban nem azért tették, mert hinni akartak, hanem mert kísérteni akarták Őt.
Igehely: Mk 8:1–10 Kulcsige: Mk 8:4 „Tanítványai így feleltek: «Hogyan tudná bárki is ezeket kenyérrel jóllakatni itt a pusztában?»”
Mai történetünk tovább erősíti az igazságot, hogy legnagyobb szükségünk a belső változásra van. Ezt külső dolgok nem tudják előidézni.
Igehely: Mk 7:31–37 Kulcsige: Mk 7:35 „És megnyílt a füle, nyelvének bilincse is azonnal megoldódott, úgyhogy rendesen tudott beszélni.”
A süketnéma külső, testi állapota és gyógyulása nagyon szépen bemutat egy belső, lelki valóságot. A farizeusok és írástudók gondosan óvakodtak a tisztátalanságtól, úgy gondolták, így betartják a törvény követeléseit.
Igehely: Mk 7:24–30 Kulcsige: Mk 7:28 „Az pedig így válaszolt neki: Uram, a kutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból.”
Ez a történet újabb láncszemmel bővíti az összefüggő gondolatok sorozatát. A szirofőníciai görög asszony olyan személy, akivel a farizeusok biztosan kerülték volna az érintkezést.
Igehely: Mk 7:14–23 Kulcsige: Mk 7:20 „Ami az emberből kijön, az teszi őt tisztátalanná.”
A farizeusok legfőbb kérdése a ceremoniális tisztaság. Számukra a törvény megtartása és a hagyomány célja a tiszta és tisztátalan dolgok elkülönítése, valamint a tisztaság megtartása és a tisztátalanságtól való óvakodás.
Igehely: Péld 2:1–15 Kulcsige: Péld 2:6 „Csak az Úr ad bölcsességet, szájából ismeret és értelem származik.”
Salamon figyelmeztet, hogy keressük és kutassuk az igazi bölcsességet. Ez Isten igéjében található. Az embernek nyitottnak kell lennie, hogy meghallja, befogadja, szívébe zárja és engedjen neki. Születésünktől fogva nem rendelkezünk ezzel az érzékenységgel, gyakran a környezetünk sem erre tanít bennünket. Ezért imában kérni kell és szorgalmasan kutatni, mint a legnagyobb értéket. Ha ezek a feltételek teljesülnek, akkor az ember eljut a bölcsességre, vagyis az Isten félelmére és ismeretére (1–5. v.). Isten kész ezt a bölcsességet megadni.