Kulcsige: Mt 6:9 „Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved.”
A fenti igeszakasz előzménye Lukács feljegyzése szerint az, hogy a tanítványok, hallva a Mester imádságát, kérik, tanítsa őket is imádkozni. Érezték lelkük mélyén, hogy Jézus szolgálatának, erejének nyitja az Atyával ápolt bensőséges kapcsolat. Nincs ez másként ma sem. Lelki harcainkat térdeinken kell megvívnunk, a mindenható Úrral beszélgetve.
A tanítványok kérésére válaszul hangzik el az Úrtól tanult imádság. Ahhoz, hogy imáink ne csak a mennyezetig jussanak, a Mestertől kell tanulnunk imádkozni, elismerve, hogy saját erőnkből sokszor csak lélektelen, sablonos, képmutató imákra futja.
Mi jellemző a Mester imájára?
a. Közvetlenség, ugyanakkor mély tisztelet: Atyjával beszélget, aki minden hívő Atyja, de tisztelettel, hódolattal közeledik hozzá, mint aki a mennyben van.
b. Az Atya akaratának keresése: Sokszor az a tévképzetünk lehet az imádságról, hogy abban kívánságlajstromot nyújtunk a mennybe. Az ige szerinti ima célja, hogy általa ráhangolódjunk az Atya akaratára, s többé ne a miénk, hanem az Ő akarata legyen meg mindennapi döntéseinkben, munkában, gyülekezetben, személyes és családi életben egyaránt.
c. Istentől való függés kifejezése a mindennapi kenyérkérdésben is: Sokan hajlamosak lehetünk, hogy anyagi megvalósításainkat, sikereinket magunknak tulajdonítsuk, s csak olyankor mondjuk el őszintén ezt az imádságot, mikor szűkösebben jut az asztalra. „Mid van, amit nem kaptál volna?” (1Kor 4:7)
d. Bűnösségünk, Istenre utaltságunk kifejezése: Az Úrtól tanult imádság tudatosítja bennünk, hogy kegyelemre, Isten bocsánatára utalt nyomorult bűnösök vagyunk, akik az Úr naponként megújuló irgalmából élünk. Aki bocsánatot nyert, kész megbocsátani.
e. Isten védelmének keresése: Saját bőrünkön érezzük a vérig menő lelki harcot bűnös természetünkkel, a külső kísértésekkel szemben. Ebben a harcban győzelmet adni, a kísértésekben megőrizni egyedül az tud, aki a kígyó fejére taposott. Keressük hát bizalommal közelségét!
f. Isten mindenhatóságára való hittel teli ráállás: Ha csakugyan hiszem azt, hogy övé az ország, a hatalom és a dicsőség, ez megóv a pániktól, megóv az öntömjénezéstől, hitet, reményt ad a legkilátástalanabb helyzetekben is. Dicsőség Neki!
1. Kinek az akaratát keresed a mindennapokban? Hogyan?
2. Mit jelent számodra az, hogy övé minden hatalom?
Vékás Benjámin
Könyörögjünk a közelmúltban bemerített, új testvéreinkért! – 1Pt 2:2-3
Feladatunk a tanúságtétel – Józs 5:1-15 (Aranymondás: 1Pt 2:9)
Az Úr kiáll szolgája mellett
2Tim 4:9-22
Elolvasva a kijelölt igeszakaszt, egy kérdés vetődik fel: miért foglalkozik az apostol ilyen hétköznapi dolgokkal? Természetesen ne gondoljuk, hogy Szentírást akart írni Pál. Csak hűséges munkatársát tájékoztatja a közelmúlt eseményeiről, valamint kérésekkel fordul lelki fiához. Áldott dolog, hogy ez a levél része az Újszövetségi kánonnak. Egyesek néha, mások gyakrabban élünk meg hasonló élethelyzeteket, amikor olyanok fordulnak el tőlünk, akikre felnéztünk, és a közelségük, vagy a szolgálatuk nagy segítséget jelentett. Ilyenkor szoktuk lekicsinyelni magunkat, jogosnak tartva az elfordulók tettét. Máskor reménységgel tekintettünk valakire, aki a megtérés küszöbén állt, de végül mégsem jutott el a megtérésig, vagy ha el is jutott, visszatért a világba. Ezek is nagyon frusztráló események tudnak lenni. Pál arról tájékoztatja Timóteust, hogy még ő is átél ilyen eseményeket. Tehát nem minden esetben minket minősít, ha velünk is megtörténnek ezek. Sőt számítanunk kell rá, hogy történhet ilyen.
Néha azért maradunk magunkra, mert másokat máshelyre küld az Úr. Talán ilyenkor vonakodunk a szolgálattól, mert mi lesz, ha elrontom. Más estben megijedek, mert nem lesz kitől segítséget kérni. Esetleg vádolni kezdem őket, hogy miért pont most kell nekik elmenni máshová, miért hagynak magamra? Olyan jó, hogy bepillanthatunk az apostol „hétköznapjaiba”, mert ezek alapján könnyebb elfogadni a magunk nehézségeit és kihívásait.
A legfontosabb viszont mégis az, hogy mindezek ellenére, vagy mindezek miatt, Pál bizonyságot tesz arról, hogy ha elhagynak is emberek, vagy magamra hagynak a testvérek, az Úr nem hagy el soha. Néha ilyenkor jobban tudatosodik bennünk, hogy mennyire számíthatunk az Úrra. Hányszor nem használod ki, hogy olyan Istened van, akire számíthatsz, aki kiáll melletted! Át akarod élni, hogy milyen áldott megtapasztalni, hogy Isten kiáll melletted? Ne zúgolódj, ha előtte az emberek elhagynak, vagy magadra hagynak. Az Úr engedte meg, hogy még nagyobb örömet adjon! Kérd, hogy tanítson jobban ráfigyelned, hogy ne befolyásoljanak az emberek! Hadd jellemezzen, hogy rá mersz hagyatkozni az Úrra, mert ismered Őt, és teljes bizonyossággal hiszel benne.
Tenkely Béla
