Kulcsige: Mt 6:9 „Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved.”
A fenti igeszakasz előzménye Lukács feljegyzése szerint az, hogy a tanítványok, hallva a Mester imádságát, kérik, tanítsa őket is imádkozni. Érezték lelkük mélyén, hogy Jézus szolgálatának, erejének nyitja az Atyával ápolt bensőséges kapcsolat. Nincs ez másként ma sem.
Kulcsige: Zsolt 51:14 „Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen.”
Sok mindenben keresi az örömet az ember. Dávidnak emberileg mindene megvolt az örömhöz. A legfontosabb: lelke békessége hiányzott. Az Istennel való kapcsolatot megzavarta a paráznaság, gyilkosság, bűntudat.
Kulcsige: Jn 3:17 „Mert Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa.”
Most vakáció van. Ha véget ér az iskolai szünet, felmerül a kérdés: – Mit tettél a vakációban? Sokszor hangzik el válaszként: – Semmit.
Kulcsige: Róm 8:2 „Mert az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől.”
Életünket törvényszerűségek mentén éljük meg, amelyekről sokszor tudomást sem veszünk, de lehetetlen lenne élni nélkülük. Elég a gravitáció törvényére, a közlekedési szabályokra, az állampolgári törvényekre gondolni. A lelki életnek is vannak kikerülhetetlen törvényszerűségei.
Kulcsige: Jn 8:32 „Megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.”
Orvosi rendelő előtt sokan remegve állnak. Megtörténik az is, hogy a betegnek nem adják tudtára helyzete súlyosságát. Megégett személyről olvastam, hogy amikor először tükörbe nézett a tűz után, csaknem rosszul lett.
Kulcsige: Gal 5:1 „Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni.”
A szabadságot az tudja értékelni, aki tudja, mit jelent a rabság. Ezért érték a szabadság a népek történelmében. Az Édenkert óta szabadságra, Istennel való bensőséges kapcsolatra vágyik az ember. Ezt szerezte meg Krisztus a kereszten.
Igehely: 1Móz 22:1–12; Kulcsige: Zsid 11:19 „Azt tartotta ugyanis, hogy Isten képes őt a halottak közül is feltámasztani. Ezért vissza is kapta őt, aki így a feltámadás példájává lett.”
Nagy boldogság végre megkapni azt, amire vagy akire hosszú időn át nagyon vágytunk. Vigyáznunk kell, mert az így megnyert áldások könnyen a bálványainkká is válhatnak. Idős napjaiban Izsák lett Ábrahám szívének gyönyörűsége, az egyetlene, akit nagyon szeretett. Ha Izmael elbocsátása nehéz volt Ábrahám számára, akkor Izsák feláldozása sokkalta inkább. Bármit vagy bárkit szívesebben adott volna, mint őt. Amikor az a kiváltság ér, hogy az Úr hitünk és ragaszkodásunk valódiságát kipróbálja, általában a szívünkhöz legközelebb állót kéri.