Kulcsige: Róm 11:18 „Ne dicsekedj az ágakkal szemben. Ha mégis dicsekszel: nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged.”
Olvasva ezeket az igeverseket, egy szó visszhangzik bennem: kegyelem. Elsősorban kegyelem az, hogy a választott nemzetség mellett, Jézus váltsághalála által Isten számunkra is megnyitotta az üdvösség kapuját. Vadolajfa ágként beoltattunk a szelíd olajfába. Van ebben valami érdemünk?
Kulcsige: Mk 4:17 „De nem gyökerezik meg bennük, ezért állhatatlanok, és ha nyomorúságot vagy üldözést kell szenvedniük az ige miatt, azonnal elbuknak.”
Sokat hallott példázatot olvastunk ma reggel, és valószínűleg már több tanítást is hallottunk róla, mégis jó lesz, ha megelevenednek előttünk ezek az igazságok. A Magvető, a mag és a talaj hármas munkájáról beszél, amelynek célja a termés.
Kulcsige: Ézs 6:13 „Ha megmarad belőle egy tized, azt is újból pusztulás éri, ahogy a csernek vagy a tölgynek a kivágás után lelegelik az új hajtásait. De egy ilyen hajtás végül szent maggá válik!”
Isten teremtette meg az embert és az őt körülvevő világot szépnek és tökéletesnek, viszont a bűnbeesés óta jelen van a gonosz is, és végzi romboló munkáját.
Kulcsige: Zsid 12:15 „Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűség gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön.”
Akik egy keveset is foglalkoztak földműveléssel, jól tudják, hogy az elültetett hasznos növények mellett, előbb utóbb felüti fejét a haszontalan vagy éppen kártékony gyom is.
Kulcsige: Ef 3:17 „Hogy Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva.”
Mai világunkban sokszor elhangzó tény, hogy hiány van.
Kulcsige: Jer 17:7 „De áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, akinek az Úr a bizodalma.”
Az emberek többségét mindig is foglalkoztatta, milyen lesz a jövő, vajon mire számíthatunk, hogyan készüljek fel rá? Ámde a jövőt nem ismerhetjük, viszont felkészülhetünk rá. És ha azt szeretnénk, hogy jövőnk reményteljes legyen, akkor annak alapját a jelenben kell leraknunk.
Igehely: 1Móz 22:1–12; Kulcsige: Zsid 11:19 „Azt tartotta ugyanis, hogy Isten képes őt a halottak közül is feltámasztani. Ezért vissza is kapta őt, aki így a feltámadás példájává lett.”
Nagy boldogság végre megkapni azt, amire vagy akire hosszú időn át nagyon vágytunk. Vigyáznunk kell, mert az így megnyert áldások könnyen a bálványainkká is válhatnak. Idős napjaiban Izsák lett Ábrahám szívének gyönyörűsége, az egyetlene, akit nagyon szeretett. Ha Izmael elbocsátása nehéz volt Ábrahám számára, akkor Izsák feláldozása sokkalta inkább. Bármit vagy bárkit szívesebben adott volna, mint őt. Amikor az a kiváltság ér, hogy az Úr hitünk és ragaszkodásunk valódiságát kipróbálja, általában a szívünkhöz legközelebb állót kéri.