Mindennapi áhítatok

2018. október 31., szerda

Igehely: Ézs 43:18-21; Kulcsige Ézs 43:19 „Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni – talán nem tudjátok? Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok.”

Isten népe a babiloni fogságban egy új kezdetnek az ígéretét kapta. A fogságból való szabadulás ígéretét és biztonságos hazatérést, hisz maga Isten szerez utat a pusztában, és folyóvizeket a kietlenben.

2018. október 30., kedd

Igehely: 1Kir 11:29-39; Kulcsige 1Kir 11:30 „Ahijjá megragadta a rajta levő új köpenyt, tizenkét darabra hasította.”

Isten választott népének életében Saul, Dávid és Salamon uralkodása után egy új, de nem jó korszak következett: az ország kettéosztása. Az ország északi részét, tíz törzs felett való uralmat Isten Jeroboámnak adta; Roboám, a Salamon fia csak a Dávid háza, Júda nemzetsége fölött uralkodott.

2018. október 29., hétfő

Igehely: Bír 5:1-11; Kulcsige: Bír 5:8 „Új isteneket választottak, de aztán folyt is a harc a kapuknál, ám pajzs meg dárda nem volt látható a negyvenezernél Izráelben.”

A ma reggeli igénk Debóra énekéből származik. Izráel népe új isteneket választott magának, aminek következtében az Úr a kánaániak kezébe adta őket 20 évre. Az izráeliták nagy bajba kerültek, mert nekik nem voltak fegyvereik.

2018. október 27., szombat

Igehely: Jak 5: 1-11; Kulcsige: Jak 5:10 „Vegyetek példát, testvéreim, a szenvedésben és a türelemben a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak.”

A héten a gonosz problémájáról elmélkedtünk. Itt az apostol a gonosznak az egyik leggyakoribb hétköznapi megjelenéséről beszél: amikor emberek visszaélnek hatalmukkal, vagyonukkal, visszatartják a munkások bérét, és a kiszolgáltatott igazakat nemcsak kihasználják, hanem elítélik és meg is ölik.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 1Tim 1:8–11 Kulcsige: 1Tim 1:8 „Mi azonban tudjuk, hogy a törvény jó, ha valaki a törvénynek megfelelően él azzal.”

Saját erőnkből nem tudunk, és (sok esetben) nem is akarunk a törvényhez igazodni, annak eleget tenni. Akárhogy is próbáltuk, nem tudjuk elérni Isten mércéjét. Igénk felsorolja a különböző, súlyosabb bűnöket. De hát akkor el van veszve minden? Vagy azt mondjuk, hogy mi ilyen bűnöket nem is követtünk el? Akkor mentesek vagyunk minden vád alól? „Mert aki valamennyi törvényt megtartja, de akár csak egy ellen is vét, az valamennyi ellen vétkezett” (Jak 2:10). Akkor minden reménytelen?