Mindennapi áhítatok

2018. január 3., szerda

Igehely: Lk 3:7-9; Kulcsige: Lk 3:9 „A fejsze pedig már a fák gyökerén van: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik, és a tűzre vettetik.”

Bemerítő János Isten engedelmes eszköze volt, ezért tudta útbaigazítani az embereket. Érdemes megfigyelni, hogy hogyan szólította meg hallgatóit a Jordán partján: „Viperák fajzata!” Mi azt mondjuk egymásnak: kedves testvérek!

2018. január 1., hétfő

Igehely: Lk 4:1-13; Kulcsige: Lk 4:9 „Ezután elvitte őt az ördög Jeruzsálembe, a templom párkányára állította, és ezt mondta neki: Ha Isten Fia vagy, vesd le innen magad.”

Isten kegyelméből egy újévbe léphettünk. Nem tudjuk, mit tartogat számunkra ez az esztendő, ám biztonsággal bízhatjuk életünket a Szentlélek vezetésére ebben az évben is. Kövessük Urunkat, hiszen Jézus Krisztus mindenben Isten Lelkének a vezetése szerint járt.

2017. december 31., vasárnap

Igehely: ApCsel 5:34-42; Kulcsige: ApCsel 5:46 „És nem hagytak fel a naponkénti tanítással a templomban és házanként, és hirdették, hogy Jézus a Krisztus.”

Ami a legdrágább hely volt Megváltónknak itt a földön, és ahol oly sok időt töltött nyilvános szolgálata éveiben, az a hely maradt az, ahova a tanítványai is rendszeresen és örömmel mentek. „Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban” (ApCsel 2:46a).

2017. december 29., péntek

Igehely: Lk 2:41-50; Kulcsige Lk 2:46b „A tanítómesterek körében ült, hallgatta és kérdezte őket.”

Egy zsidó fiú tizenkét vagy tizenhárom éves korában válik a törvény gyermekévé. Amikor Jézus tizenkét esztendős lett, családja elment évenkénti zarándokútjára Jeruzsálembe, a páska ünnepére. Ez volt Jézus Krisztus első belépése mennyei Atyjának földi templomába.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Péld 4:13–23; Igehely: Péld 4:18 „Az igazak ösvénye olyan, mint a felragyogó világosság, mely egyre világosabb lesz délig.”

A rész ele­jén a böl­cses­ség, az okos tu­do­mány el­fo­ga­dá­sá­ra biz­tat­ja fiait a bölcs, és kéri őket a szü­lői ta­ní­tás meg­fo­ga­dá­sá­ra. A ki­je­lölt sza­kasz­ban több pa­rancs és til­tás is el­hang­zik. Ké­szek va­gyunk-e en­ge­del­mes­ked­ni Isten pa­ran­csá­nak? Ma a lá­za­dó vi­lág­ban nem szo­kás a ta­nács el­fo­ga­dá­sa. Min­den­ki bölcs­nek gon­dol­ja magát, nem fo­gad­ják az in­tést. Pedig egye­dül Isten bölcs, és ő ad böl­cses­sé­get ne­künk is. Első he­lyen van-e szí­vünk­ben az Isten böl­cses­sé­ge, min­den más böl­cses­ség­nél fel­jebb? Az éle­tünk függ­het az in­tés­től, ha oda­fi­gye­lünk rá. De ezt be is kell tar­ta­nunk, hogy éle­tet nyer­jünk.