Igehely: Mt 16:24–28; Kulcsige: Mt 16:25 „Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja azt.”
Jézus elmondta, mit jelent őt követni. Azt is, hogy ennek ára van: aki őt követi, annak fel kell vennie a keresztet. Aki a keresztet vitte, tudta, hogy szenvedni fog. Erre figyelmeztet Jézus: a követése szenvedésbe kerül. Van olyan szenvedés, amit a környezetünkben élők okoznak.
Igehely: Mt 16:21–23; Kulcsige: Mt 16:21 „Ettől fogva kezdett Jézus nyíltan beszélni a tanítványainak arról, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia.”
Az Úr Jézus messiási küldetéséről beszél a tanítványoknak. Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie, meg kell öletnie, de harmadnap fel kell támadnia! Benne van a kell, ami azt jelenti, hogy az Atyától kijelölt úton megy végig.
Igehely: Mt 16:13–20; Kulcsige: Mt 16:18 „Én pedig ezt mondom neked: Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem majd fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta.”
Az Úr Jézus kérdést tett fel a tanítványoknak: Kinek mondják az emberek az Emberfiát? Péter adta meg a helyes választ: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia! Erre a tényre épül fel az egyház.
Igehely: Mt 16:1–12; Kulcsige: Mt 16:6 „Jézus így szólt hozzájuk: Vigyázzatok, és óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától!”
Az Úr Jézus itt negatív példaként használja a kovászt. A példa üzenete, hogy óvakodjanak a farizeusok és szadduceusok tanításától. Ezek kérték, hogy Jézus olyan jellel igazolja isteni küldetését, ami nem igényel hitet és személyes döntést.
Igehely: Kol 3:1–4 „Ha tehát feltámadtatok Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol Krisztus van, aki Isten jobbján ül. Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel! Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve Krisztussal együtt Istenben. Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben.”
Pál apostol az új életünkről beszél. Ha megismerjük a Jézussal való kapcsolatot, ez a lelki feltámadást jelenti. Az a részünk, ami halott volt a bűn miatt, feltámad a Krisztussal. Meghalunk a régi, világias életnek, és megelevenedünk Jézus számára.
Igehely: Zsolt 16:1–11; Kulcsige: Zsolt 16:10 „Mert nem hagysz engem a holtak hazájában, nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba.”
Dávid bizonyságot tesz arról, hogy Isten védelmét élvezi. Kezében vannak életének napjai, de gondoskodik a halál után is róla: örökké tart a gyönyörűség Isten jobbján.
Igehely: 1Thessz 5:23–28; 2Thessz 3:13–18; Kulcsige: 2Thessz 3:16 „Maga a békesség Ura adjon nektek mindig, minden körülmények között békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal!”
Nem túlzás ez az elvárás, hogy mindig, minden körülmények között legyen békességünk? Hiszen emberek vagyunk, gyakran felbosszantanak minket mások, tele vagyunk feladatokkal, határidőkkel, készülünk az ünnepre, tehát természetes, hogy néha elveszítjük a békességünket. Milyen sokszor mentegetjük magunkat így! Pedig mindannyian vágyunk arra, hogy ez ne így legyen! Egy ének is beszél arról, hogy: „Békességre vágyik minden ember.