Mindennapi áhítatok

2017. november 12., vasárnap

Igehely: 2Móz 24; Kulcsige: 2Móz 24:12 „Azután azt mondta az Úr Mózesnek: Jöjj fel hozzám a hegyre és maradj itt, mert át akarom adni neked a kőtáblákra írt törvényt és parancsolatokat, amelyeket azért írtam le, hogy tanítani lehessen azokat.”

A beszéd elszáll, az írás megmarad! A beszédet könnyebb módosítani, mint az írást. Ami fontos, jól megfogalmazott, azt szeretjük lejegyezni. Minden írással kapcsolatban a legfontosabb az, hogy ki írta vagy íratta?

2017. november 11., szombat

Igehely: Jel 20:11-15; Kulcsige: Jel 20:15 „Ha valaki nem volt beírva az élet könyvébe, az a tűz tavába vettetett.”

Képzelj el egy olyan élethelyzetet, amikor valaki súlyos betegségben fekszik a kórházban, és májátültetésre vár. A szalonban legalább még négyen vannak ilyen helyzetben. Donorra várnak. De mikor érkezik? Minden perc késés az életükbe kerülhet ezeknek a betegeknek.

2017. november 8., szerda

Igehely: Dániel 12:1-4 „Abban az időben eljön Mihály, a nagy vezér, aki a te néped mellett áll. Nyomorúságos idő lesz az, amilyen nem volt, mióta népek vannak, addig az időig. De abban az időben megmenekül néped, mindaz, aki be lesz írva a könyvbe. 2Móz 32,32 ; Dán 10,13 ; Mt 24,21 ; Júd 9 ; Jel 12,7 Azok közül, akik a föld porában alszanak, sokan felébrednek majd: némelyek örök életre, némelyek gyalázatra és örök utálatra. Jn 5,29 Az értelmesek fényleni fognak, mint a fénylő égbolt, és akik sokakat igazságra vezettek, mint a csillagok, mindörökké. Ézs 53,11 ; Dán 11,33.35 ; Mt 13,43 Te pedig, Dániel, tartsd titokban ezeket az igéket, és pecsételd le ezt a könyvet a végső időkig. Sokan tévelyegnek majd, de az ismeret gyarapodik. Ézs 8,16 ; Dán 8,26 ; Jel 10,4

Előfordul néha, hogy éjszaka az ember kellemetlen dolgokról álmodik. Emlékszem, pár alkalommal megtörtént velem, hogy az érettségi vizsgáimról álmodtam. Álmomban újra érettségiztem, és átéltem a vele járó „vizsga borzalmait”.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Zsolt 118:5–21; Kulcsige: Zsolt 118:19 „Nyissátok ki előttem az igazság kapuit! Bemegyek, és hálát adok az Úrnak!”

Évekkel ezelőtt megkeresett egy volt osztálytársam, hogy beszélni szeretne velem. Elmondta, hogy meghalt az édesanyja daganatos betegségben, neki tönkrement a házassága, és ráadásként az ő szervezetében is diagnosztizálták a rákot. Nagyon megsajnáltam, majd később ennek a zsoltárnak a 17. versét küldtem el neki „Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit.” Elteltek az évek, az illető meggyógyult, lett új családja, de nem hirdeti az Úr tetteit. Talán, most még inkább sajnálatra méltó.