Igehely: Zsolt 148; Kulcsige: Zsolt 148:13 „Dicsérjétek az Úr nevét! Mert csak az ő neve magasztos, fensége a föld és az ég fölé emelkedik.¨
Az elmúlt napokban folyamatosan arra hívta fel figyelmünket Isten igéje, hogy az ember dolga Istennek dicsőséget adni. Egyedül ő az, kinek a fensége a föld és az ég felé emelkedik!
Igehely: Róm 4:13-25; Kulcsige: Róm 4:20 „Isten ígéretében nem kételkedett hitetlenül, sőt megerősödött a hitben dicsőséget adva Istennek.”
Ábrahám minden bizonnyal olyan emberként áll előttünk, akinek istenfélelme példaértékű. A hit embere volt, aki nem vonta kétségbe Isten ígéreteit. Hite és Úrban való erőssége megnyilvánult abban, ahogy Istenben bízott, ahogyan rá hagyatkozott, és ahogyan dicsőséget adott neki.
Igehely: Lk 17:11-19; Kulcsige: Lk 17:18 „Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?”
A tíz bélpoklos meggyógyításának történetében a főgondolat igazából nem a gyógyulás körül forog, hanem a hálaadás gondolata körül. A betegségből a tíz leprás meggyógyult, miután Krisztus szavára elindultak a főpapokhoz. Nagy öröm tölthette el őket.
Igehely: Dán 4:20-34; Kulcsige: Dán 4:29b „Az emberek királyságán a Felséges uralkodik, és annak adja, akinek akarja.”
Lukács evangéliumában ezt olvassuk: „Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik”(Luk 14:11). Nebukadneccar király korának legnagyobb vezető embere volt. Isten őt használta fel arra is, hogy a saját népét, Júdát, megbüntesse hűtlensége miatt.
Igehely: ApCsel 12:20-25; Kulcsige: ApCsel 12:23a „Az Úr angyala pedig azonnal lesújtott rá, amiért nem Istennek adta a dicsőséget. ”
Heródes Agrippa Palesztina királya volt. Az Újszövetség szerint ő ölette meg az idősebb Jakab apostolt, és ő börtönözte be Péter apostolt is. Nagy babérokra tört, önmagában bízott és önmagát istenítette. Ennek következtében jött az Isten ítélete. Isten ezt mondja: „Nem adom dicsőségemet másnak”.
Igehely: Józs 7:16-26; Kulcsige: Józs 7:19 „Ekkor azt mondta Ákánnak Józsué: Fiam, adj dicsőséget az Úrnak, Izráel Istenének! Tégy bűnvallást előtte, és mondd el nekem, hogy mit tettél, ne titkolj el semmit előlem!”
„Fiam, adj dicsőséget az Úrnak, Izráel Istenének” (Józs 7:19a). Ezt a gondolatot olvasva és hallva mi mást mondanánk: ÁMEN! Ki az, aki méltó dicséretre és dicsőségre? Egyedül Isten. Ezzel a legtöbb olvasó egyetért.
Igehely: 1Thessz 5:1–8; Kulcsige: 1Thessz 5:6 „Akkor ne is aludjunk, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok!”
Nap mint nap mulandó dolgokban forgolódunk, ami éppen az ellenkezője az odafelvalókkal, örökkévalókkal való foglalkozásnak. Ti azonban, testvéreim, gondolkozzatok másképp!
Legyünk éberek! Aki éber, az teszi a dolgát, nem alszik, koncentrál, célratörő, összeszedett. Nem retteg attól, hogy vajon most jön-e vissza az Úr, és neki mindenképpen meg kell felelnie, hanem a helyén van, teszi a dolgát, amit Isten rábízott. És ha valamit nem ért, hát megkérdezi őt. Jézusra néz, nem önmagára, nem az ellenségre, mert ezek csak akadályoznák.