Igehely: Lk 10:1-12; Kulcsige: Lk 10:3 „Menjetek el! Íme, elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.”
A tizenkét tanítvány mellett Jézus egy nagyobb tanítványi csoportot is munkába állított, hogy Isten országának örömhírét terjesszék. Ez az igeszakasz a tanítványok megbízatásáról nagyon hasonlít a tizenkét apostol kiküldésére, ami a Mt 10-ben olvasható.
Igehely: Lk 9:57-62; Kulcsige: Lk 9:58 „Jézus azonban így felelt: A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.”
Egy ember teljesen biztos volt benne, hogy bárhova követni akarja Jézust. Önként ajánlkozott, nem várta, hogy hívják. Azonban nem gondolta át szavainak súlyát. Jézusnak tisztáznia kellett vele, mivel jár az Ő követése.
Igehely: Lk 9:51-56; Kulcsige: Lk 9:54 „Látva ezt tanítványai, Jakab és János, így szóltak: Uram, akarod-e, hogy ezt mondjuk: Szálljon le tűz az égből, és eméssze meg őket!?”
Jézus Krisztus tudta, hogy mi fog rá várni Jeruzsálemben (vádemelés, kicsúfolás és végül a kereszt). Ennek ellenére ment Jeruzsálembe, s éppen a samáriaiak egyik falujában volt, ahol éjszakára megszállni szeretett volna.
Igehely: Lk 9:49-50; Kulcsige: Lk 9:49 „Ekkor megszólalt János: Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben űzött ki ördögöket, és igyekeztünk megakadályozni ebben, mert nem követ téged velünk együtt.”
János elmondta Jézusnak, hogy találkoztak egy nem hozzájuk tartozó emberrel, aki ördögöket űzött, de mivel nem tartozott hozzájuk eltiltották attól. Lényegében arról van szó, hogy valaki a Jézus nevében végezte az ördögűzést, de nem követte Jézust a tizenkét tanítvánnyal egy csoportban.
Igehely: Lk 9:46-48; Kulcsige: Lk 9:46 „Azután vita támadt a tanítványok között arról, hogy melyikük a legnagyobb.”
A tanítványok arról vitatkoznak, hogy ki a nagyobb köztük. Itt még nem tudták igazán, hogy milyen egy szolgáló vezető. Az ókori zsidó társadalomban igen fontos volt a társadalmi státusz. A bennük levő nagyravágyás váltotta ki tehát bennük a vitát.
Igehely: Lk 9:37-45; Kulcsige: Lk 9:41 „ Jézus így szólt: Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek, és meddig szenvedlek még titeket? Vezesd ide a fiadat!”
Vannak olyan Istennel átélt élményeink, amelyekről azt mondjuk, hogy bár sose lenne vége. Ezt az érzést élte át Péter, Jakab és János a megdicsőülés hegyén: „Jó nékünk itt lenni...” De nem lehet mindig a hegyen maradni, le kell onnan szállni, és az emberek közé kell menni. Miért?
Igehely: Zsid 4:11–13; Kulcsige: Zsid 4:12 „Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait.”
A levél szerzője féltve óvja olvasóit a hitetlenségtől. Példaként hozza Isten népének pusztai vándorlását, akik megkeményítették a szívüket, nem vették komolyan az Isten szavát, ezért nem mehettek be a nyugalom helyére. Isten szeretete olyan hatalmas! Ő nem mondott le a bűnös emberről, prófétákat küldött, akik Isten igazságát hirdették, majd elküldte Fiát, akiben testté lett az élő Ige. Jézus az élet forrása, az emberek világossága, aki kereszthalála által és feltámadásával utat készített a bűnös lélek számára, hogy bemehessen az Isten nyugodalmába.