Igehely: ApCsel 18:24–28; Kulcsige: ApCsel 18:24 „Eközben Efezusba érkezett egy Apollós nevű alexandriai származású zsidó férfi, aki ékesen szóló és az Írásokban jártas ember volt.”
November elseje a mindenszentek napja. Egy emléknap, amikor az előrement üdvözült lelkekre gondolunk. Hatalmas hála lehet a szívünkben, hogy ma is még van lehetőség a megtérésre, az üdvözülésre.
Igehely: Zsolt 106:34–48; Kulcsige: Zsolt 106:43-44 „Sokszor megmentette őket, de ők önfejűen engedetlenek maradtak, és mélyre süllyedtek bűneik miatt. Mégis rájuk tekintett nyomorúságukban, meghallgatta esedezésüket.”
Bizalom. Hűség. Isteni tulajdonságok ezek, amelyek megjelenhetnek az emberek életében is. Elmondhatjuk, hogy mindenki szeret ennek élvezője lenni, viszont ezt kimunkálni annál nehezebb.
Igehely: Lk 12:41–48; Kulcsige: Lk 12:48b „Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.”
Mostanában több olyan cikk is napvilágot látott, melyek arról szólnak, hogy focisták, élsportolók hoznak létre alapítványokat, árvaházakat, jó ügyeket támogatnak sok pénzzel. Az átlagemberben akarva-akaratlanul felmerül a gondolat: ez csak természetes, hiszen megdöbbentően sok pénzt keresnek.
Igehely: Zsid 9:24–10:10; Kulcsige: Zsid 10:10 „Az ő akarata szentelt meg minket Jézus Krisztus testének feláldozása által egyszer s mindenkorra.”
Érdemes belegondolni az ószövetség tisztulási folyamatába, az áldozatok rendszerébe. Ha valaki vétkezett, vinnie kellett egy tiszta, ártatlan, tökéletes állatot, bűnvallással rá kellett helyeznie a saját bűnét, és ezután feláldozta.
Igehely: Jób 23:1–17; Kulcsige: Jób 23:13 „Mert ő ugyanaz marad. Ki változtathatná meg? Véghezviszi, amit lelke kíván.”
A Biblián keresztül megláthatjuk, hogy még a hithősök élete sem volt tökéletes.
Igehely: Zsolt 40:5–14; Igehely: Zsolt 40:6 „Uram, Istenem! Sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható. Szeretném hirdetni és elmondani, de több annál, amit fel tudnék sorolni.”
A csodák Istent tükrözik, mert nála a lehetetlen is lehetséges, ő a Mindenható. Az alapige azt írja: „Boldog ember az, aki az Úrba veti bizodalmát.” A mai emberek nagy része már elfelejtette, milyen is az igazi boldogság: élő hittel az Istenbe kapaszkodni minden körülményben.
Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”
Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.