2024. október 30., szerda

DÉLELŐTT | 
Akinek sokat adtak, attól sokat kérnek

Igehely: Lk 12:41–48; Kulcsige: Lk 12:48b „Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.”

Mostanában több olyan cikk is napvilágot látott, melyek arról szólnak, hogy focisták, élsportolók hoznak létre alapítványokat, árvaházakat, jó ügyeket támogatnak sok pénzzel. Az átlagemberben akarva-akaratlanul felmerül a gondolat: ez csak természetes, hiszen megdöbbentően sok pénzt keresnek.

A Bibliában is találunk olyan személyt, aki anyagilag tudott legjobban hozzájárulni az Isten országának működéséhez. Ma is működő szolgálat ez, amely nélkül sok missziós lehetőség nem alakulna ki. Jézus mégis lelki síkra tereli a figyelmet, és felteszi a kérdést: Ki tehát a hű és okos sáfár? Ki az, aki a neki adott értékekkel bölcsen rendelkezik, és jól használja azt fel? A Teremtő megáldott bennünket ajándékokkal, formálja személyiségünket, hogy tanítványként tudjunk szolgálni. Hiszem, hogy nincs olyan ember, akinek ne adatott volna valamilyen lelki ajándék. Fedezzük hát fel a bennünk található talentumokat! Ez a mi felelősségünk! És azokat használva várjuk vissza Mesterünket, hogy ő így munkában találjon bennünket!

Bócsa Roland

DÉLUTÁN | 

Feledésbe mennek a régi bajok

Igehely: Ézs 65:8–16; Kulcsige: Ézs 65:16 „Mert aki áldást mond a földön, az igaz Isten nevével mond áldást, és aki esküszik a földön, az igaz Istenre esküszik. Feledésbe mennek a régi bajok, eltűnnek szemem elől.”

Igeszakaszunk két csoportot mutat be. A felsorolásban tapasztalható a nagy különbség. Akik Istenben hisznek, megmaradnak, áldást örökölnek, de akik elhagyták őt, azokat megbünteti. A bálványimádás, ami Izráel életében elég gyakori volt, itt is erősen kiábrázolódik: szerencseistenben, sorsistennőben bíznak. Isten szava világosan fogalmaz: akinek szívében nem az Úr van az első helyen, az bálványimádó.

A Sátán egyik nagy fegyvere, ha nem is ennyire szélsőségesen, hogy levegye a mi tekintetünket is az Úrról. Van, akinek a pénz van az első helyen, abban bízik. Valaki mindenek fölé emeli a családját. De akár lehet a szolgálat is bálvánnyá. Isten arra hív minket ma is, hogy őt keressük. Ebben találhatjuk az áldást. És akik az Urat keresik, azok életében a Teremtő áldásai gazdag folyóként jelennek meg! Azok megtapasztalhatják, hogy feledésbe mennek a régi bajok, hiszen az új teremtés a Mindenhatóval kapcsolatban élve életre talál!

A zsoltárossal együtt kérjük az urak Urát: „Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!”

Bócsa Roland

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
3 + 1 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:6–8 „János teveszőr ruhába volt öltözve, derekán bőrövet viselt, sáskát evett és vadmézet. Ezt hirdette: «Utánam jön az, aki erősebb nálam, és én arra sem vagyok méltó, hogy lehajolva saruja szíját megoldjam. Én vízzel kereszteltelek meg titeket, ő pedig Szentlélekkel fog megkeresztelni.»”

Malakiás próféta szolgálata után négyszáz évig hosszú csend következett. Nem volt kijelentés. Az emberekben felfokozott várakozás volt a Messiás után. Óriási terheket viseltek lelkileg és fizikailag is a megszálló római légiók miatt. Sajnos, a vallási vezetők sem enyhítettek ezeken. Az emberekre elhordozhatatlan rituális terheket róttak, amelyekért ők az ujjukat sem mozdították (Mt 23:4). Ekkor jött János, aki egyszerű ember, mégis Istentől kiválasztott eszköz volt arra, hogy nyilvánosan hirdesse a Szabadító eljövetelét.