Igehely: Lk 9:23-27; Kulcsige: Lk 9:25 „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszti vagy romlásba viszi?”
Az életnél nincs nagyobb érték ezen a földön. Tapasztalható ez különösen akkor, amikor valaki megbetegszik, és kész mindenét feláldozni az egészsége, az élete érdekében. Jézus azt mondja az ilyen emberre, hogy bár keresi, mégis elveszti az életet.
Igehely: Lk 9:18-22; Kulcsige: Lk 9:20 „Ő megkérdezte tőlük: Hát ti kinek mondotok engem? Péter így felelt: Az Isten Krisztusának.”
Jézus első kérdése a tanítványok felé, hogy kinek tartja őt a sokaság? A második pedig, kinek tartják ők Jézust? Fontos, hogy mi is tudatában legyünk, kinek is tartja a világ Jézust, mert nekünk a világban kell misszióznunk, és ismernünk kell a világ valós szükségét.
Igehely: Lk 9:12-17; Kulcsige: Lk 9:13 „Ő azonban ezt mondta nekik: Ti adjatok nekik enni! Ők így válaszoltak: Nincs nálunk több, mint öt kenyér és két hal, hacsak el nem megyünk, és nem veszünk eledelt ennek az egész sokaságnak.”
Az ötezer ember megvendégelése történetét mind a négy evangélista megemlíti. Ez pedig nem véletlen. Fontos mondanivalója van ezzel a mindenkori olvasó számára.
Igehely: ApCsel 18:2-3.26; Kulcsige: ApCsel 18:26 „Bátran kezdett beszélni a zsinagógában is. Amikor meghallgatta őt Akvila és Priszcilla, maguk mellé vették, és még alaposabban megmagyarázták neki az Isten útját.”
Nem tudjuk, hogy Akvilának és Priszcillának voltak-e gyermekei. Ami azonban megfigyelhető, hogy mindketten Istennek odaszánt életűek voltak. Ez a család Korintusba költözött, mert Rómából kitiltották a zsidókat.
Igehely: ApCsel 5:1-11; Kulcsige: ApCsel 5:2 „És az árából feleségének tudtával félretett magának, egy részét pedig elvitte, és az apostolok lába elé tette.”
Az első gyülekezet egyedi gyakorlatáról olvasunk itt. Sokan döntöttek úgy, hogy eladnak javaikból, és az apostolokra bízzák, hogy azok egyenlően osszák szét a szűkölködők között. (ApCsel 4:34) Anániás és Szafíra is vállalták, hogy az eladott birtok árát odaadják a gyülekezet számára.
Igehely: Mt 1:18-25; Kulcsige: Mt 1:24-25 „József pedig, amikor felébredt álmából, úgy tett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki, és feleségül vette őt, de nem érintette addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el.”
József és Mária Dávid leszármazottai voltak. József ácsmunkásként dolgozott Názáretben, és Mária is ugyanabban a városban élt. Mindketten istenfélő fiatalok voltak, akik eljegyezték egymást. Közben történt egy felfoghatatlan dolog. Kiderült, hogy Mária gyermeket vár.
Igehely: Kol 2:4–7; Kulcsige: Kol 2:7 „Meggyökerezve és tovább épülve őbenne és megerősödve a hitben, ahogyan arra megtaníttattatok, és amiben bővölködtök hálaadással.”
Aki már ültetett magot, pontosan tudja, hogy minden mag két irányban kezd el fejlődni. Lefelé gyökeret ereszt, hiszen azzal kapaszkodik, illetve tápanyagot vesz föl a talajból, felfelé pedig fejlődik a növény, amely majd a legtöbb esetben virágot hoz, termést nevel, szóval a jövő záloga is egyben.
A hívő életben is így kellene lennie. A „gyökér” Krisztusba kapaszkodik, és belőle táplálkozik. Ennek gyümölcse a mindennapi életben látszik meg, és a termés igazolja, hogy valóban elfogadtuk Krisztus Jézust, az Urat.