Igehely: 1Jn 5:14-15; Kulcsige: 1Jn 5:14 „Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha bármit kérünk az ő akarata szerint, meghallgat minket.”
Ezek az igeversek azt sugallják, hogy merj bízni Istenben akkor is, ha a világi gondolkodás nem ezt diktálja. Ugyanakkor ebben az igeszakaszban János az imameghallgattatás feltételét is bemutatja, amit sokan figyelmen kívül hagynak.
Igehely: Mt 26: 36-44; Kulcsige: Mt 26:41 „Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen.”
A mai igerészben három különböző magatartást is megfigyelhetünk. Ez az éjszaka is hasonlóan kezdődik, mint sok más éjszaka. Az Úr félrevonul imádkozni, tanítványai vele vannak, kivéve Júdás.
Igehely: Jak 5:12-28; Kulcsige: 1Pt 3:7 „És ugyanígy, ti, férfiak is, megértően éljetek együtt feleségetekkel, mint a gyengébb féllel, adjátok meg neki a tiszteletet, mint örököstársatoknak is az élet kegyelmében, hogy imádkozásotok ne ütközzék akadályba.”
A mai igerész a feleség és férj egészséges kapcsolatával indul, rámutatva a példamutató életvitel szavak nélküli hatására, amely kész megváltoztatni a másik felet.
Igehely: Jak 5:12-28; Kulcsige: Jak 5:17 „Illés ugyanolyan ember volt, mint mi, és amikor buzgón imádkozott azért, hogy ne legyen eső, nem is volt eső a földön három évig és hat hónapig.”
Jakab az imádkozást, mint eszközt tárja elénk, amit hit által mindnyájan használhatunk, de először megemlíti a szenvedést. Ha betegségben, bajban vagy szükségben vagyunk, hamarabb eszünkbe jut az imádság, de mi ne csak akkor imádkozzunk! Szükséges a dicséret is minden alkalommal Isten felé.
Igehely: Mt 6:1,5-8; Kulcsige: Mt 6:6 „Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz, aki rejtve van; a te Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megjutalmaz majd téged.”
A múlt vasárnap az adakozásról, mint a kegyesség egyik gyakorlati megnyilvánulásáról olvastunk Jézus tanítása szerint, amit gyakorolhatunk úgy embertársaink, mint Isten felé.
Igehely: ApCsel 2:44-47; Kulcsige: ApCsel 2:45 „Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá.”
Az első gyülekezet nem csak a lelki életéről volt ismert, hanem a fizikai, anyagi szükségletekre is odafigyelő közösség volt. Mi tudjuk-e gyakorlatba ültetni az egy szívvel, egy lélekkel, örömmel, lelkesen magatartást és nem hevesen gyakorolni a közösséget?
Igehely: ApCsel 20:1–6, 27:1–3; Igehely: ApCsel 20:4 „Elkísérte őt a béreai Szópatér, Pirrosz fia, a thesszalonikaiak közül pedig Arisztarkhosz és Szekundusz, a derbéi Gájusz és Timóteus, valamint az ázsiai Tükhikosz és Trofimosz.”
A thesszalonikai gyülekezetben voltak olyanok is, akik nemcsak lelki testvéreivé váltak az apostolnak, hanem munkatársaivá is. Elkísérték Pált, és együtt küzdöttek vele az evangélium diadaláért. Nemcsak beszéltek a szolgálatról, hanem komoly áldozatot hoztak, amikor veszélyes missziós utakra is elkísérték. Az apostollal együtt szembenéztek a halállal is. Arisztarkhosz ott volt a Rómába tartó hajóúton, és Pállal együtt hajótörést is szenvedett.