Igehely: Jel 2:18-29; Kulcsige: Jel 2:19 „Tudok cselekedeteidről, szeretetedről és hitedről, szolgálatodról és állhatatosságodról és arról, hogy az utóbbi cselekedeteid többet érnek az elsőknél.”
A város ahonnan az első európai keresztyén származott (ApCsel 16:14), a legkisebb volt a hét közül, amelynek gyülekezeteihez üzenetet küldött Jézus. „A vesék és szívek vizsgálója” megdicsérte az itt élő hívőket, habár hamar fény derült a közösség világiasságára.
Igehely: Jel 2:12-17; Kulcsige: Jel 2:13 „Tudom, hol van a lakóhelyed: ahol a Sátán trónja van, de ragaszkodsz a nevemhez, és nem tagadtad meg az én hitemet Antipász napjaiban sem, aki hű tanúm, akit megöltek nálatok, ahol a Sátán lakik.”
A Krisztus gyülekezete folyamatos támadások alatt áll, jóllehet „a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta” (Mt 16:18). Az ördög mindenütt, mindenhol, mindenféle módon megpróbál betörni (1Pét 5:8).
Igehely: Jel 2:8-11; Kulcsige: Jel 2:9 „Tudok nyomorúságodról és szegénységedről, pedig gazdag vagy, és azok káromlásáról, akik zsidóknak mondják magukat, pedig nem azok, hanem a Sátán zsinagógája.”
A Kis-Ázsia második legjelentősebb kikötővárosában lévő gyülekezet üldözött, megpróbált, szenvedő közösség volt. Jézusnak nem volt panasza ellenük, de volt számukra mennyei bátorítása.
Igehely: Jel 2:1-7; Kulcsige: Jel 2:2 „Tudok cselekedeteidről, fáradozásodról és állhatatosságodról és arról, hogy nem viselheted el a gonoszokat, és próbára tetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat, pedig nem azok, és hazugnak találtad őket.”
Az első szeretet kifejezés azokra a minőségi szeretet kapcsolatokra utal, melyekben első helyre tesszük Jézust (Mt 22:37-38), szolgálunk lelki testvéreink felé (Gal 5:13), áldjuk ellenségeinket (Mt 5:43-48) és önzetlenül segítünk bajba jutott felebarátainkon (Lk 15:25-37).
Igehely: Lk 18:9-14; Kulcsige: Lk 18:12 „Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek.”
Két ember ment fel a templomba imádkozni, de csak az egyik ment haza megigazulva. Mondhatnánk azt is, hogy a farizeus ezzel az imájával többet ártott, mint használt. Mi értelme van az olyan kegyességi gyakorlatnak, ami nem éri el a célját?
Igehely: Ézs 58:1-14; Kulcsige: Ézs 58:5 „Ilyen az a böjt, amely nekem tetszik? Ilyen az a nap, melyen az ember a lelkét gyötri? Ha lehajtja fejét, mint a káka, zsákruhát ölt, és hamut szór maga alá, azt nevezed böjtnek és az Úr kedves napjának?”
Az emberek általában a böjtöt csak akkor szokták gyakorolni, amikor valami fontos döntés előtt állnak. Legyen szó iskola vagy munkahely választásról, házasságról vagy költözésről. Valóban nagy nyereség az élet minden kérdésében Istentől tanácsot kérni. De mi van, ha nem jön azonnal a válasz?
Igehely: 1Thessz 5:23–28; 2Thessz 3:13–18; Kulcsige: 2Thessz 3:16 „Maga a békesség Ura adjon nektek mindig, minden körülmények között békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal!”
Nem túlzás ez az elvárás, hogy mindig, minden körülmények között legyen békességünk? Hiszen emberek vagyunk, gyakran felbosszantanak minket mások, tele vagyunk feladatokkal, határidőkkel, készülünk az ünnepre, tehát természetes, hogy néha elveszítjük a békességünket. Milyen sokszor mentegetjük magunkat így! Pedig mindannyian vágyunk arra, hogy ez ne így legyen! Egy ének is beszél arról, hogy: „Békességre vágyik minden ember.