Igehely: Lk 2:41-52; Kulcsige: Lk 2:48 „Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, anyja pedig így szólt hozzá: Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én kétségbeesetten kerestünk téged.”
Az Úr Jézus engedelmessége vertikális és horizontális vonatkozásban is megfigyelhető. Az Atyának mindig és mindenben engedelmeskedett, de nem úgy az embereknek! A Krisztus-himnuszban ezt olvassuk: „engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig” (Fil 2:8).
Igehely: Péld 4:1-10; Kulcsige: Péld 4:5 „Szerezz bölcsességet, szerezz értelmet, ne felejtsd el szavaimat, és ne térj el tőlük!”
Egy bölcs apa nem a saját bölcsességét adja tovább a fiának, hanem az Istentől nyert bölcsességet. Az ilyen atyai tanítás egyre ritkább mai társadalmunkban, és valljuk be, hogy a hívő családokban is sokszor hiányos a lázas rohanás és a sok halaszthatatlan tennivaló miatt.
Igehely: 1Sám 14:24-46; Kulcsige: 1Sám 14:29 „Jónátán ezt felelte: Apám szerencsétlenségbe dönti az országot. Nézzétek csak, hogy felragyogott a szemem, mert egy kicsit belekóstoltam ebbe a mézbe!”
Az emberek iránti engedelmességnek van határa, még akkor is, ha ez gyermek és szülő vonatkozásában történik. Ha olyan dologra késztetnek, ami Isten akaratával ellenkezik, akkor nyilván nem kell azt megfogadni. Jónátán nem engedelmeskedett az apjának, mert nem tudott annak parancsáról.
Igehely: 2Móz 20: 12; Kulcsige: 2Móz 2:12 „Körülnézett, és amikor látta, hogy senki sincs ott, agyonütötte az egyiptomit, és elrejtette a homokban.”
Ha a két kőtáblára a tízparancsolat igéit nekünk kellene elhelyeznünk, akkor az egyik táblára az Isten és az ember kapcsolatát szabályozó rendelkezéseket, a másikra pedig az emberek egymás közötti kapcsolatát szabályozó rendelkezéseket vésnénk.
Igehely: Kol 2:16-23; Kulcsige: Kol 2:17 „Hiszen ezek csak árnyékai az eljövendő Krisztusnak, aki a valóság.”
Pál a kolosséi gyülekezetnek egy határozott, kemény levelet írt! A gyülekezet elbizonytalanodott. Mi van a hívő élet középpontjában? Emberi teljesítmény, vallásos előírások megtartása? Pál szerint mindez „magunk csinálta kegyesség”. Milyen az igazi kegyesség?
Igehely: Zsid 4:1-16; Kulcsige: Zsid 4:9 „A szombati nyugalom tehát még ezután vár Isten népére.”
Miközben a legszebb istentiszteleten vagyunk, a legjobb imaközösséget tartjuk, gondoljunk arra, hogy az igazi ünnep még hátra van. Egyszer bemegyünk Isten nyugalmába, ahol semmi nem hasonlítható ahhoz, amit most ismerünk vagy cselekszünk.
Igehely: Mk 2:23–28 Kulcsige: Mk 2:27–28 „Majd hozzátette Jézus: A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért; tehát az Emberfia ura a szombatnak is.”
A szombat (nyugalomnap) az emberért lett. Amikor Isten kezdetben a teremtett világot az embernek ajándékozta, legnagyobb, legfőbb ajándéka az volt, hogy a hetedik napot megszentelte. Ezzel meghívta az embert hatnapi munka után önmagához, együtt ünnepelni: Istennel közösségben lenni, vele együtt szemlélni a teremtés, majd a megváltás csodáit (5Móz 5:12–15). Üdvözítőnk magához hív bennünket is, hogy tőle tanuljunk, és nála leljünk igazi nyugalmat. Őnélküle üres minden vallásosság, hiábavaló minden ünneplés és haszontalan minden törekvés.