Igehely: Jn 6:35-51; Kulcsige: Jn 6:48 „Én vagyok az élet kenyere.”
A szellemi világban két fajta kenyér létezik. Az egyik maga Jézus Krisztus, az Élet kenyere, a másik a világ kenyere. Ha valaki az Élet kenyeréből táplálkozik, nem éhezik meg soha (35), és örök élete van. (51) Ha valaki a világ kenyeréből táplálkozik, az folyton éhesebb lesz.
Igehely: Jn 18:1-11; Kulcsige: Jn 18:6 „Amikor azt mondta nekik: Én vagyok – visszatántorodtak, és a földre estek.”
Többek között két fontos tanulságot rejt magában ez az igeszakasz.
Igehely: Jel 3:14-22; Kulcsige: Jel 3:15 „Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró!”
Sátán nagy átverésének áldozataivá válunk, amikor azt gondoljuk magunkról vagy gyülekezeti közösségünkről, hogy már „nincs szükségünk semmire”. Olyan önigazult és hamis megelégedett lelki állapotba sodródunk ilyenkor, amelyben használhatatlanná válunk Isten országa építésének szolgálatában.
Igehely: Jel 3:7-13; Kulcsige: Jel 3:8 „Tudok cselekedeteidről. Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be, mert bár kevés erőd van, mégis megtartottad az én igémet, és nem tagadtad meg az én nevemet.”
A szmirnaiakhoz hasonlóan a filadelfiaiak is kizárólag dicséretet kaptak a nekik címzett levélben. Biztosak lehetünk abban, hogy Jézus nem volt velük szemben elfogult. Mindaz, amit mondott úgy igaz, ahogy azt János hallotta és leírta.
Igehely: Jel 3:1-6; Kulcsige: Jel 3:3 „Emlékezzél tehát vissza, hogyan kaptad és hallottad: tartsd meg azt, és térj meg! Ha tehát nem ébredsz fel, eljövök, mint a tolvaj, és nem tudod, melyik órában jövök el hozzád.”
Aludt Jónás a Tarsísba haladó hajó mélyén, miközben Isten parancsa elől menekült (Jón 1:3.5). Aludtak a tanítványok a megdicsőülés hegyén, miközben Mózes és Illés Mesterük szenvedéseiről beszélt (Lk 9:30-32).
Igehely: Jel 2:18-29; Kulcsige: Jel 2:19 „Tudok cselekedeteidről, szeretetedről és hitedről, szolgálatodról és állhatatosságodról és arról, hogy az utóbbi cselekedeteid többet érnek az elsőknél.”
A város ahonnan az első európai keresztyén származott (ApCsel 16:14), a legkisebb volt a hét közül, amelynek gyülekezeteihez üzenetet küldött Jézus. „A vesék és szívek vizsgálója” megdicsérte az itt élő hívőket, habár hamar fény derült a közösség világiasságára.
Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”
Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.