Igehely: 2Kor 5:11-15; Kulcsige: 2Kor 5:14 „Mert Krisztus szeretete szorongat minket, mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt.”
A gyökeres megtérés, újjászületés teljes változást hoz az ember életében. Így történt ez velem is, amikor új életet nyertem Krisztusban. Az új élet Krisztus halála és föltámadása által valósul meg, amikor vele eggyé válunk.
Igehely: Zsolt 110:1-7; Kulcsige: Zsolt 110:2 „Hatalmad pálcáját kinyújtja az Úr a Sionról: Uralkodj ellenségeid között!”
Azon gondolkodom, hogy miért ünnep nekünk Jézus mennybemenetele? Miért kellene nekünk örülnünk, hogy Jézus elment a földről? Vajon milyen lenne, ha mondjuk ma is Jeruzsálemben lakna, és keresztyének milliói keresnék fel őt évről –évre. Itt abba is hagyom ezt az értelmetlen eszmefuttatást.
Igehely: 1Jn 5:1-5; Kulcsige: 1Jn 5:2 „Abból tudjuk meg, hogy szeretjük Isten gyermekeit, ha szeretjük Istent, és megtartjuk az ő parancsolatait.”
Minden dolog ebben a világban valahogy lemérhető és leellenőrizhető. Pontosan ez a helyzet a szeretetünkkel is. Ebben a levelében az apostol kijelenti, hogy nem csaphatjuk be magunkat ezen a területen sem. Isten iránti szeretetünk valódisága lemérhető a testvérek iránti szeretetben.
Igehely: Kol 1:3-8; Kulcsige: Kol 1:8 „Ő hozott nekünk hírt a Lélektől kapott szeretetetekről.”
Látjuk, hogy heti sorozatunk fő gondolata a szeretet. Ezzel foglalkoztunk eddig, és ezt folytatjuk tovább. Láttuk az anyai szeretet buzgóságát, majd a testvérek iránti önfeláldozó szeretet is kiemelt példaként volt bemutatva János apostol által.
Igehely: 1Jn 3:16-18; Kulcsige: 1Jn 3:16 „Abból ismerjük a szeretetet, hogy ő az életét adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért.”
Valamikor az emberek menekültek a tartozástól. Bár ma sokan tartoznak nagy pénzösszegekkel, mégis kerülik, hogy valamivel még tartozzanak. Az a tartozás, amiről itt szó van, az emberi kapcsolatok egyik alappillére. Szeretet nélkül egyetlen emberi kapcsolat se működik.
Igehely: Mt 20:20-28; Kulcsige: Mt 20:20 „Akkor odament hozzá Zebedeus fiainak anyja a fiaival együtt, leborult előtte, és kérni akart tőle valamit.”
Bibliai szempontból nézve az anyaság nem egy foglalkozás, hanem hivatás. Amikor egy leány szabad akaratból meghozott döntése alapján férjhez megy és feleség lesz, elvállalja mind a feleség, mind pedig az abból adódó anyai hivatást.
Igehely: Róm 7:14–25; Kulcsige: Róm 7:25 „Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által! Tehát én magam értelmemmel ugyan Isten törvényének szolgálok, testemmel azonban a bűn törvényének.”
A lelki életünkben tudjuk és elismerjük, mint Pál is, hogy a törvény jó. Belenézünk, és látjuk, hogy milyen jónak kellene nekünk is lennünk. De meglátjuk, hogy milyen rosszak vagyunk. Mármint, hogy bennünk lakik a bűn, ami teszi a rosszat, amit én magam nem is akarok tenni, hiszen gyűlölöm, de mégis teszem, bár nem akarom. A bűn törvénye ez. Nem csupán Pál „találtaték” (10.v.) úgy, hanem ő maga „megtalálta” azt a törvényt, hogy csak a rosszra van lehetősége (21.v.) – a bűn megvan benne – (Károli), szó szerint: mellé fekszik, kéznél van.