2022. november 29., kedd

DÉLELŐTT | 
Jákób látta a földi uralkodót

Igehely: 1Móz 47:1-12; Kulcsige: 1Móz 47:7 „József apját, Jákóbot is bevezette, és odaállította a fáraó elé. Jákób áldást mondott a fáraóra.”

József bevezette Jákóbot a fáraó elé. (Nem mindennap van lehetőség megjelenni az uralkodó előtt!) Jákób köszöntötte a fáraót. A párbeszédből kiderül, hogy Jákób 130 éves, kevesek és nyomorúságosak voltak ezek az évek. Az Isten által választott ősatya nyomorúságos esztendőkről beszél. Elválasztásunk nem zárja ki a nehézségeket, ahogy az Úr Jézus mondotta: „A világon nyomorúságotok van, de bízzatok, én legyőztem a világot” (Jn 16:33). Megható, hogy Jákób nem csupán bemutatkozott az uralkodó előtt, hanem meg is áldotta őt (10. v.) A Biblia azt mondja: „Márpedig minden vitán felül a nagyobb áldja meg a kisebbet” (Zsid 7:7).

A megáldás bemutatja, hogy Isten szemében Jákób nagyobb a fáraónál. Isten szemében nagy az, aki az Ő áldását közvetíti. Ha nincs is alkalmunk uralkodók elé állani, és őket megáldani, Pál apostol arra emlékeztet, hogy: „Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet éljünk teljes istenfélelemben és tisztességben” (1Tim 2:1-2).

Tőtős János

DÉLUTÁN | 

Vajon ne lenne következetes az Úr?

Igehely: Ez 18:25-32; Kulcsige: Ez 18:25 „Ti azt mondjátok: Nem következetes az Úr. Figyeljetek ide, Izráel háza! Én nem vagyok következetes? Inkább ti nem vagytok következetesek!”

A hatvanas években édesapám egy fa kivágásán fáradozott egy szakiskola területén, a fa ráborult a villanyhuzalra, és elszakította. Az elszakadt huzal pontosan a tenyerébe esett, és a tenyere összeszorította a drótot. Egy diák, aki ott volt, megragadta a baltát, ami az édesapám kezéből kiesett, és gyorsan elvágta vele a villanyhuzalt, megmentve ezzel drága édesapám életét. Az volt a harmadik nap, amikor édesapámért böjtölve imádkoztam néhány jó testvér támogatásával. Mielőtt hazahozták volna édesapámat, ezt az igét adta nekem az Úr: „Mert nem gyönyörködöm a meghaló halálában, ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg azért, és éljetek”. Édesapám életében csodálatos megújulás kezdődött el. Felbecsülhetetlen, drága szavak ezek: „mert belátta, és megtért minden gonoszságából, amelyeket cselekedett, élvén éljen.”

Az, hogy következetes az Úr, azt jelenti, hogy életünk kicsiny és nagy részleteire is figyel, mindenkit személyesen számon tart, oly messzemenően, hogy: „Minden hivalkodó szóért számot adnak az emberek” (Mt 16:36). De a jócselekedeteket is számon tartja: „Egy pohár víz sem veszti el jutalmát” (Mt 9:41).

Tőtős János

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.