Mindennapi áhítatok

2018. szeptember 28., péntek

Igehely: Ef 4:17-24.28; Kulcsige: Ef 4:28 „A tolvaj többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék, és saját keze munkájával szerezze meg a javakat, hogy legyen mit adnia a szűkölködőknek.”

Azzal kezdi Pál ezt a gondolatsort az Ef 4:1-ben, hogy azoknak az élete, akiket az ÚR elhívott, méltó kell legyen, ahhoz az elhíváshoz, melyet az Úrtól kaptak. Majd rámutat arra, hogy ez az életmód nagy részben a gyülekezetben valósul meg, amikor a tagok szeretetet gyakorolnak egymás felé.

2018. szeptember 27., csütörtök

Igehely: Jer 7:8-15; Kulcsige: Jer 7:11 „Hát rablók barlangjának nézitek ezt a házat, amelyet rólam neveztek el? Majd én is annak nézem! – így szól az Úr.”

Isten nem gyönyörködik a meg nem változott ember istentiszteletében, melyet vallásosan végez, hanem az ember megtérésében gyönyörködik. Ezt Jeremiás idején valamiért nem értették. Úgy gondolták, hogy az Isten tisztelete egyenlő a mózesi előírások megcselekvésével.

2018. szeptember 26., szerda

Igehely: Jn 12:1-8; Kulcsige: Jn 12:6 „De nem azért mondta ezt, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem azért, mert tolvaj volt, és a nála levő erszényből elszedegette, amit beletettek.”

És ez a MÁS néha maga az ÚR. Ugyanis ebben az Igében arról van szó, hogy a szegények behozatala a képbe csak ürügy. Az igazi cél itt nem a szegények megsegítése, hanem inkább amiatti felháborodás, hogy az a drága kenet miért volt JÉZUS-ra pazarolva.

2018. szeptember 25., kedd

Igehely: 2Kir 5:19b-27; Kulcsige: 2Kir 5:20b „Az élő Úrra mondom, hogy utánafutok, és szerzek tőle valamit!”

A Naámán történetét megelőző eset kezdőverse a 2Kir 4:38. Ez röviden említést tesz az akkori gazdasági állapotról. Azt olvassuk, hogy: éhínség volt az országban. Ebből kiindulva értjük meg, hogy miért fogalmaz így Elizeus: avagy most van-e a vagyonszerzésnek az ideje?

2018. szeptember 24., hétfő

Igehely: Józs 6:16-7:1.10-15; Kulcsige: Józs 7:11 „Vétkezett Izráel, megszegték szövetségemet, amelyre köteleztem őket, mert elvettek a kiirtásra szánt dolgokból, ellopták, és titokban a holmijuk közé tették.”

Jerikó elfoglalásánál a nép két parancsot kapott:

1. Egy kiirtási parancs, mely a parázna Ráhábon és családján kívül mindenkire és mindenre érvényes volt.

2. És egy megszentelési parancs – minden nemesfém az Úr kincstárába kerüljön.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.