Igehely: Zak 7:7-14; Kulcsige: Zak 7:10b „Ne tervezzetek egymás ellen magatokban semmi rosszat!”
Nem csak magunknak kívánhatunk dolgokat, hanem másnak is. Például azt, hogy a szomszéd kecskéje is... Talán finomabb formában, de nem kívánunk-e, vagy teszünk-e mi is néha rosszat embertársunkkal?
Igehely: Mik 2:1-5; Kulcsige: Mik 2:2 „Megkívánják a mezőket, és elorozzák, a házakat is elveszik, kihasználják az embert és házát, őt magát és birtokát.”
A törvények azért vannak, hogy áthágják őket – mentegetik magukat egyesek cinikusan. Sajnos, szinte naponta látjuk, hogy akinek csak lehetősége van rá, át is hágja a törvényeket azért, hogy saját magának előnyöket szerezzen.
Igehely: Préd 2:1-11; Kulcsige: Préd 2:10 „Nem tagadtam meg magamtól semmit, amit megkívánt a szemem. Nem vontam meg szívemtől semmi örömöt, hanem szívből örültem mindannak, amit fáradsággal szereztem, hiszen ez volt a hasznom minden fáradozásomból.”
Van egy mondás, ami szerint két dolog teszi boldogtalanná az embert: az egyik, ha nem kapja meg azt, amit megkíván; a másik, ha megkapja.
Igehely: 2Móz 20:17; Kulcsige: 2Móz 20:17a „Ne kívánd felebarátod házát!”
A törvény azért szükséges, hogy kordában tartsa az emberi gonoszságot és keretet teremtsen az együtt éléshez.
Igehely: Mt 12:33-37; Kulcsige: Mt 12:36 „De mondom nektek, hogy minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján.”
Mint ahogy tegnap reggel, ma is kiderül az igéből, hogy szavaink elárulják, milyen a szívünk. A gyümölcs is messziről elárulja, milyen a fa. A szív olyan, mint egy kincsesláda, a száj olyan, mint egy ajtó, melyen keresztül felszínre kerülnek a mélyen rejtőző dolgok.
Igehely: Jak 3:1-12; Kulcsige: Jak 3:8 „A nyelvet azonban az emberek közül senki sem tudja megszelídíteni, fékezhetetlenül gonosz az, telve halálos méreggel.”
Megalázó kijelentés, hogy „sokat vétkezünk mindnyájan”. Megdöbbentőbb, hogy Jakab magára is és a hívőkre is érti, akiknek ír. Ezért van szükségünk a kegyelemre minden nap, minden órában. Ezért elengedhetetlen töredelmes és bűnbánó magatartással élni.
Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”
Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.