Igehely: 1Móz 1:26-31; Kulcsige: 1Móz 1:27 „Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.”
Csodálatos, ahogy Ő megalkotta mindazt, amit ma szemeinkkel láthatunk. Az embert a föld porából formálta meg és élet leheletét lehelte orrába. Így lett az ember élőlény. Kapott Istentől egy kertet, hogy művelje és őrizze. Kapott segítőtársat is Istentől.
Igehely: Zsolt 102:19-29; Kulcsige: Zsolt 102:26 „Te vetettél hajdan alapot a földnek, az ég a te kezed alkotása.”
A legtöbb emberrel megtörténik, hogy bajba kerül és nyomorúságos lesz az élete, elcsügged. A 102. Zsoltár írója kiönti panaszát az Úr előtt, minden baját elmondja neki. Aztán felismeréssel és elismeréssel áll az Úr elé.
Igehely: Jer 18:1-12; Kulcsige: Jer 18:6 „Vajon nem bánhatok-e én is úgy veled, Izráel háza, mint ez a fazekas? – így szól az Úr. Hiszen olyanok vagytok a kezemben, Izráel háza, mint az agyag a fazekas kezében.”
Beléptünk a várakozás idejébe. Most kezdünk kapkodni, vagy már készek vagyunk indulni Jézussal? Jeremiásnak, Isten egy gyakorlati példával segít megérteni, hogy Neki hatalma van egy tőle elhajlott népet megsemmisíteni vagy újra formálni.
Igehely: 1Jn 5:4-12; Kulcsige: 1Jn 5:4b „És az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.”
János apostol olyan gyülekezeteknek írja ezeket a sorokat, amelyek létszámban kicsik és sok szempontból törékenyek voltak. A körülöttük bűnösen tomboló világgal szemben ijesztő kisebbséget képviseltek, üldöztetést és kitaszítást kellett elszenvedniük, és sokszor küszködtek a reménytelenséggel.
Igehely: 1Pt 5:8-11; Kulcsige: 1Pt 5:9 „Álljatok neki ellen a hitben szilárdan, tudva, hogy ugyanazok a szenvedések telnek be testvéreiteken e világban.”
A Szentírás igazságaira nemcsak akkor szükséges odafigyelnünk, amikor valami felemelőt és reményt adót mond nekünk, hanem akkor is, amikor olyan kijózanító dolgokról ír, mint a mai igénk.
Igehely: ApCsel 16:1-8; Kulcsige: ApCsel 16:5 „A gyülekezetek pedig erősödtek a hitben, és naponként gyarapodtak lélekszámban.”
Az Apostolok Cselekedeteiben lépten-nyomon olyan irigylésre méltó kijelentéseket olvasunk, amik arról számolnak be, hogy az evangélium folyamatosan terjedt, Krisztus gyülekezete pedig egyre erősödött hitben és gyarapodott lélekszámban.
Igehely: Mk 2:23–28 Kulcsige: Mk 2:27–28 „Majd hozzátette Jézus: A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért; tehát az Emberfia ura a szombatnak is.”
A szombat (nyugalomnap) az emberért lett. Amikor Isten kezdetben a teremtett világot az embernek ajándékozta, legnagyobb, legfőbb ajándéka az volt, hogy a hetedik napot megszentelte. Ezzel meghívta az embert hatnapi munka után önmagához, együtt ünnepelni: Istennel közösségben lenni, vele együtt szemlélni a teremtés, majd a megváltás csodáit (5Móz 5:12–15). Üdvözítőnk magához hív bennünket is, hogy tőle tanuljunk, és nála leljünk igazi nyugalmat. Őnélküle üres minden vallásosság, hiábavaló minden ünneplés és haszontalan minden törekvés.