2018. december 4., kedd

DÉLELŐTT | 
Az elkészült edény: tökéletesnek teremtett

Igehely: 1Móz 1:26-31; Kulcsige: 1Móz 1:27 „Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.”

Csodálatos, ahogy Ő megalkotta mindazt, amit ma szemeinkkel láthatunk. Az embert a föld porából formálta meg és élet leheletét lehelte orrába. Így lett az ember élőlény. Kapott Istentől egy kertet, hogy művelje és őrizze. Kapott segítőtársat is Istentől. Eddig nem volt sehol semmi hiba: tökéletes természet, tökéletes ember. Bírták Isten képmását, Aki a mai napig is tökéletes.

Mi is, mai emberek Isten alkotásai vagyunk (Zsolt 139). Isten ugyanúgy ismer minket, mint az első embert. Ő alkotta minden testrészünket, minden szervünket.

Ő formálta alaktalan testünket hasonlóvá saját képéhez. Miért nem tetszett az embernek az Istennel való hasonlóság? Miért nem tetszett a tökéletesség? Sátán ma is azt teszi, amit velük tett, saját képére igyekszik átformálni minket. Jézus eljött, hogy újjá teremtsen, hogy segítsen minket átjutni a bűn világából az Isten országába. Minden újjászületett emberrel meg tudja ezt tenni. Egyik ígérete, sőt akarata az, hogy mi is vele legyünk az Ő országában.

Mi a te vágyad? Újjászületni? Az Ő országában lakni? Csak azokat viszi magával, akiket tökéletessé tehet. Ez tőlem is, tőled is függ!

Veress Bálint

DÉLUTÁN | 

Nyerd el az örök életet!

Igehely: 1Tim 6:11-16

Kövessük az Isten által meghatározott dolgokat! Milyen jó, hogy nem nekünk kell kitalálnunk, mert Isten rég kijelentette azokat a Bibliában. Olyan erényekről olvastunk ma, amelyeket a bennünk lakozó Szentlélek által tudunk követni. Kövessed az igazságot, az istenfélelmet, a hitet, a szeretetet, a békességes tűrést és a szelídséget. A hitnek azonban van egy harca is, amit meg kell vívnunk: minden helyzetben és minden korban igaznak kell tartanunk az Isten beszédét. Saját magunkkal, de környezetünk nyomásával is harcolnunk kell. Aki ezt a csatát győztesen megvívja, az részese lesz az örök életnek. Ha nem egy bukott világban élnénk, ez a harc nem volna, s akkor Pál apostol sem mondaná, hogy tartsd meg a parancsolatokat hibátlanul. Mivel azonban jelen van a bűn, kell a parancs is, melyről tudjuk, hogy Kitől van, és ezért örömmel követjük. Harcolni azért kell, mert a Sátán hozza a kételyt, és szembe akar fordítani Istennel. Küzdeni kell ellene, és igénybe venni a Királyok királyának, a halhatatlanság Urának az erejét, mert győzni csak így tudunk.

„Végig megálld a nagy tusát! Erőt Urad a Krisztus ád.

Nyerd el, mit félre tett neked, A koronát, az életet!” (HH 757)

Budai Lajos

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.