Igehely: Mk 14:43-52 Kulcsige: Mk 14:50 „Ekkor mindnyájan elhagyták őt, és elfutottak.”
Jézus egyik tanítványa jobban szerette a pénzt, mint mesterét, akinek néhány évvel korábban a követésére szegődött. A tanítványi körből való távolmaradása nagy veszélybe sodorta életét. Ezt kockáztatják ma is azok, akik elhanyagolják a testvéri közösség alkalmait.
Igehely: Mk 14:32-42 Kulcsige: Mk 14:37 „Amikor visszament, alva találta őket, és így szólt Péterhez: «Simon, alszol? Nem tudtál egy órát sem virrasztani?»”
A Gecsemáné kertje az Olajfák hegyének lábánál terült el, ahol Jézus gyakran találkozott tanítványaival. Ez a Jézussal és az övéivel való közösség szeretetére bátorít bennünket.
Igehely: Mk 14:26-31 Kulcsige: Mk 14:30 „Jézus így szólt hozzá: «Bizony mondom neked: te még ma, ezen az éjszakán, mielőtt másodszor megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.»”
Az úrvacsora szereztetése után, késő éjszaka Jézus Hallél-zsoltárok éneklése közepette tizenegy tanítványával az Olajfák hegyének nyugati oldalára vonul, és ott megjövendöli tanítványai botrányos elmenekülését, amit Péter nem tud szó nélkül hagyni.
Igehely: Mk 13:30-37 Kulcsige: Mk 13:36 „Ha váratlanul megérkezik, nehogy alva találjon titeket!”
Jézus ünnepélyes „bizony mondom nektek...” bevezetője megerősíti mondanivalóját. Szavai örökérvényűek. Nem évülnek el. Sohasem lesznek idejüket múltakká. A jelenlegi világ kataklizmával ér majd véget. (2Pt 3:10)
Igehely: Mk 13:21-29 Kulcsige: Mk 13:23 „Ti azonban vigyázzatok: előre megmondtam nektek mindent!”
A kijelölt igeszakaszban leírt próféciák nemcsak Jeruzsálem pusztulására, hanem Jézus Krisztus visszajövetelére és az azt megelőző nyomorúságos időkre is vonatkoznak.
Igehely: Mk 13:14-20 Kulcsige: Mk 13:20 „És ha az Úr nem rövidítette volna meg azokat a napokat, nem menekülne meg egyetlen halandó sem; a választottakért azonban, akiket magának kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat.”
Isten megígérte, hogy velünk lesz a nehézségekben. Ugyanakkor azok időtartamát is Ő határozza meg. „Semmit ne félj attól, amit szenvedned kell… tíz napig fog tartani nyomorúságod…” (Jel 2:10).
Igehely: Zsid 5:11–14 Kulcsige: Zsid 5:12 „Mert mostanra már tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van ismét szükségetek, hogy Isten beszédeinek alapelemeire tanítsanak titeket, és olyanokká lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem kemény eledelre.”
Istennek sok mély és drága igazsága van, de a rest fülek tompák befogadni ezeket. A zsidókeresztyének már rég tanítók lehetnének, de ők még mindig az alapoknál, az ABC-nél voltak. Megrekedtek a lelki kiskorúságban, nem tértek át a „szilárd eledelre”, ami satnya növekedést eredményezett (1Kor 3:1–3). Mivel megmaradtak ebben az állapotban, az igazság mélyebb értelmét nem tudták felfogni, így könnyen befolyásolhatók voltak mindenféle tanítástól (Ef 4:11–14). Ilyen állapotban voltak a tanítványok is, amiért az Úr komolyan figyelmeztette őket (Jn 16:12).